Haikyuu!! Movie: Gomisuteba no Kessen (Haikyuu!! Movie 5.) (2024) 97% 17★

♥♥♥♥♥♥
Jajj hát eltelt 10 év az első évad óta és nem tehetek róla, de a szívem túlcsordult az örömtől, ahogy néztem. Persze izgultam is nyilván, nem egyszer lett libabőrös a karom. *-* Annyira más volt a hangulata ennek a meccsnek, mint az előzőknek. Mert hát ez a Nekoma, akik rengeteget tettek hozzá a Karasuno fejlődéséhez egyenként és csapat szinten is. Másrészt viszont Shouyou az, aki képes volt kihozni Kenmából a maximumot. spoiler Igazából itt tényleg két főszereplő volt, sőt Kenma visszaemlékezései voltak dominánsak, az ő szeméből tekinthettünk vissza a múltra.
Ahh nem tudom mit írjak, hihetetlenül élveztem, meg is könnyeztem, nem bírtam ki. :) Egyszerűen szép volt az egész és megható, ahogy néztük a barátok közti harcot. Most jöttünk ki a moziból és akár azonnal újranézném. :) Ja és tessék várni, mert az ending után még van pár jelenet és azt is tudjuk már, hogy ki lesz az ellenfél a negyeddöntőben! ^^

Z úgy jött velem, hogy nem látta az előzményeket, de teljesértékű így is a film, szóval tessék menni megnézni, remélhetőleg így egyre több anime kerül majd mozivászonra. :)

A Haikyuu!! -nak mindig különleges helye lesz a szívemben. A humora utánozhatatlan, a légkör, ami körbelengi a Karasuno meccseit pedig minden alkalommal elkápráztat.
Ez itt, a filmben sem volt másképp, de az az érzés, amikor az egyik kedvenc animédet mozivásznon látod… leírhatatlan! És ez nem is akármilyen meccs volt!
Még sose volt a Karasunonak ilyen hangulatú játéka. Annyira érződött a mérkőzésen a közös múltjuk, hogy még mindig libabőrös vagyok tőle. Tényleg úgy játszottak, mint két régi barát. A varjak előző meccsein végig ott volt az a pici távolságtartás, hisz „ellenségek”. Itt viszont mind a két fél részéről nyílt és őszinte játékot kaptunk.
Kuroo remekelt, és vicc, hogy még játék alatt is képes volt instrukciókat adni Tsukishimának, de imádtam ezt a mester – tanítvány pillanatot.
Külső szemmel mintha Kenma csak úgy eltűrte volna Hinatát, de akinek nem ez a film volt az első találkozása a karakterekkel, azt tudhatja, hogy kettőjüknek mindig is ilyen kapcsolatuk volt, ez a meccs pedig hatalmas löketet adott Kenma karakterfejlődéséhez, amit nem győztem csodálni.
Imádtam Kuroo és Kenma gyerekkori kitekintéseit! Igen, elfogult vagyok, még mindig Kuroo a kedvenc, igazi konfort karakter. <3
Kageyamara pedig újfent büszke vagyok. Imádom nézni, ahogy Hinatával játékról játékra fejlődnek, akár a röplabda terén, akár személyiség ügyileg.
Összességében, aki animés és támogatni szeretné, hogy mégtöbb gyöngyszemet vetítsenek a mozikban, még ha csak látásból ismeri is a Haikyuu!!-t, menjen és tegyen egy próbát. A húgom egy részt sem látott belőle, de úgy élvezte, hogy a teremből kifele menet már azt tervezte, mikor darálja le a 4 évadot. :D
Nem tudom hangsúlyozni, hogy mennyire imádtam, kicsit hosszan is ömlengtem, de ez a film MEGÉRDEMLI!

Nem teljesen erre számítottam, ennek ellenére csodálatosan sikerült ez a film. <3 Biztos, ami biztos, kétszer is megnéztem a moziban, rajtam ne múljon, hogy még több anime érkezzen a hazai mozikba. :P
Nagyon érdekes, hogy itt tulajdonképpen nem is Hinata és Kageyama a főszereplő, hanem határozottan Kenma került a középpontba és inkább az ő szemszögéből láthatjuk ezt a meccset. Míg az évadok során az újabb és újabb meccsek rendkívül kiélezettek, el is húzódnak több részen át, itt nem azon van a hangsúly, hogy áll éppen a pontszerzés. Ez nekem azért nagyon szokatlan volt, mert vártam, hogy itt bizony olyan harc lesz, hogy a lélegzetem is eláll és tövig rágom a körmeimet. Utólag értékelve az alkotást, viszont be kell látnom, hogy ez így volt a jó. A két csapatnak vagy inkább az elődjeiknek már megvan a saját múltjuk és a jelenben is láthattuk már a kapcsolódásukat. Főleg ugye Hinata és Kenma különös barátságát lehet itt kiemelni és azt a folyamatot, ahogy egy Kenma-hoz hasonló karakterből Hinata személyisége mit tud kihozni. Az első 45 percet végig vigyorogtam, annyira örültem, hogy újra látok mindenkit és tele volt olyan pillanatokkal a felvezetés és a meccs eleje, ami miatt letörölhetetlen volt az arcomon a mosoly. Utána azért jöttek az ah, pillanatok, a korábbi gondolataimat picit cáfolva, azért akadtak olyan momentumok a meccsen, amikor lehetett izgulni. A végén pedig csak bámultam, hogy komolyan, így zárul? Itt is kellett egy kis idő, hogy átgondolva rájöjjek, hogy még ez a lezárás is így tökéletes, ahogy megálmodták.