Háromszor néztem meg egymás után. Az első nézést jelöltem.
Kimondottan érdekes volt, a mesehősök múltidézése. Hófehérke,Piroska és Jancsi, és Hamupikőke mind más karakter egyvalami mégis közös bennük. Minden gyermek az ő történeteiken nőtt fel. Generációról generációra adták tovább a történeteik tanulságát.
Hófehéreke megtanulta, hogy a szépség múlandó és mindenki egyenlő. Még a mostohán is megesett a szíve, pedig rútul elbánt volna vele, ha nem jön a herceg s nem ülteti fel. Egyébként tecchalott volt.
Az eredeti Hamupipőke a kedvenc mesém. Az ő részlete fogott meg a legjobban.
Jancsié a legkevésbé.Sajnáltam, hogy Juliska nevében is Jancsi nyilatkozott. Megnéztem volna milyen most.
Az eredeti Piroska és a farkastól rettegtem. Most is féltem. hogy nem jön majd át az ő részének az üzenete. Talált egy megértő férjet, akinek a segítségével sikerült leküzdeni a depresszióját. A foglalkozása is segített ebben. A gyermekvállalással kapcsolatos gondolatait is megértem.
Mellékszereplőkként feltűnt még a Három kismalac, Csipkerózsika, A brémai muzsikusok, és Holle anyó is.
Imádtam az egész koncepciót.Az illuszrátor számomra teljesen ismeretlen volt. Különleges technikákat használ, a képi világa tökélesesen illik a mondanivalóhoz.
