„Az első és második világháborús katona hazajött a sok nyomorúságból, vett egy nagy levegőt és mókázni kezdett. A rajta esett nagy szörnyűséget mókával ütötte agyon. Nagyotmondó mesékre, katonatörténetekre bukkantunk Berecz András ének- és mesemondóval a Kárpát-medencében. Legtöbbjük arról szól,… [tovább]
Népszerű idézetek
Sztavrogin
-(…) hogy vitték azt oda fel? – azt monda [a székely, amikor meglátott a toronyban egy nagy harangot].
-Hát csengettyű korában. [feleli az ember a toronyból]
-Csengettyű korában, s ott megnőtt?
– Igen.
Sztavrogin
[Az I. világháború alatt szibériai hadifogságba esett helybeli emberről és a komájáról.]
Ott Szibériában olyan hatalmas hideg tél volt, hogy kibírhatatlan. Az ember komája kapott két pityókát. Mit csináljanak? Ezt meg kellene valahogy enni, de nyersen nem lehetett. Főzzük meg! Betették a sajkába, alája tüzet tettek. De annyi hideg volt, hogy ahogy amikor a tűz meggyúlt s égni kezdett… A tűznek a lángja a barakk oldalára, ahol laktak, rácsapott, s rá is fagyott. Amikor tavasszal megolvadt, a láng is megolvadott, s a barakk leégett. A barakkot is sajnálták, mert egy régi-régi tákolmány volt, de jobban sajnálták, hogy abban a barakkban volt egy olyan falióra, de az is annyi régi volt, hogy az óra ingájának az árnyéka gödröt vájt a falba. Annyi régi volt!
Sztavrogin
Reggel kivezényelték a szakaszt. Kellett menetoszlopban, díszlépésben haladni, énekelni. Az őrmester megadta a vezényszót. A menetoszlop ahogy haladt, ahogy csapták a lábukat, dübörögtek, énekelni kellett, énekeltek. Semmi sem hangzott. Semmi sem hallzott. Abszolút csend volt. Olyan hideg volt, hogy megfagyott mindenféle hang. Megfagyott a kiabálás, megfagyott az ének, megfagyott a lábdübörgés, megfagyott… minden megfagyott. Tavasszal, amikor olvadni kezdett, olyan hangzavar, de olyan dübörgés, olyan kiabálás volt, hogy aztán azt ki nem lehet mondani. Minden megolvadt, és akkor hangzott az a sok hang. Összetevődött az egész és egy óriási nagy hangzavar volt.
