Évszakok (2015) 80% 37★

Szép és elgondolkodtató. Fantasztikus volt látni az európai erdők élővilágát úgy, ahogy korábban még nem. Hiába is sétálnék ki a természetbe, azért ilyen közelről és ilyen közegben nem láthatnék medvéket, farkasokat és vaddisznókat. A képi világa nagyon látványos, talán a 3D még dobott volna rajta, de így is lélekemelő volt.
Sajnos a film nem mehetett el szó nélkül az emberiség kegyetlen, pusztító természete mellett sem. Azokat a jeleneteket bevallom nem tudtam megállni könnyek nélkül. :( Több mint egy óra csoda után iszonyú volt látni a valóságot. A 6 éves korhatár miatt nem is mutatták meg a véres jeleneteket, de még így is elég megrázó maga a tudat. Nem érdemeljük meg ezt a gyönyörű bolygót. :(((
+ A szomorú valósághoz az is hozzátartozik, hogy csak 4 azaz négy ember volt kíváncsi erre a filmre a moziban, míg agyatlan mega akciófilmek esetében tele van a nézőtér. Lehet nem egyetérteni, de számomra ez jelenti a vég kezdetét. :(
Mindenkinek nagyon ajánlom, hogy nézze meg! Mert szép, jó és megmutatja a természetben rejlő harmóniát. Fontos, hogy megértsék az emberek, hogy csak mi magunk menthetjük meg a világot, senki más nem fogja megtenni helyettünk!

Szép, érdekes felvételek voltak, jó volt az üzenete is, de valahogy nem éreztem elég koherensnek a felépítését. Mindenesetre így is kellemes másfél óra volt.

A cím szerintem nem a legtalálóbb a filmhez, de ettől függetlenül csak ajánlani tudom. A film felénél nagyjából az fogalmazódott meg bennem, hogy ez egy másfél órás mozgó festmény, amire csak a nyálamat csorgathatom, nincs egyéb opció, annyira szép képekkel van tele. Aztán a végére meg kiakadtam. Mármint nem a filmen, hanem a világon. Attól tartok, hogy én vagyok az egyetlen, aki képes magát elbőgni egy természetfilmen. És miért? Mert megjelent benne az ember.
Az a baj, hogy az ilyen filmeket végül sosem azok nézik meg, akiknek hasznára válna.

Gyönyörű film! Néha jókat is nevettem rajta. A kis bagoly volt a kedvencem. Ajánlom mindenkinek. :)

Gyönyörű a képi világa ennek a filmnek, és relatíve sok hiúzos jelenet volt benne, amivel engem nagyon is lekenyereztek, hiszen ők a kedvenc állatfajaim. Több mulatságos részt is tartalmazott (kercerécék, szarvasbogár). Ám számomra sokszor eléggé művinek hatott. A film második fele pedig végtelenül szomorúvá tett.

Az a nagyszerű ebben a filmben, hogy nem egy sima természetfilm a jelenről: helyette időutazás is a múltba. Amellett, hogy megfigyelhetünk egy csomó olyan pillanatot, amit gyakorlott természetjáróként se biztos, hogy valaha élőben átélhetünk, megtudjuk azt is, milyenek voltak az erdők az ember érkezése, hatalomra kerülése előtt. Sokszor érzem azt Schmidt Egon könyveit olvasva is, hogy bár az ő meséi óta alig egy emberöltő telt el vagy annyi se, mégis sokat változott a világ, romlott a környezet állapota. Csak Magyarországon hiányzik a faunából a kövirigó, drasztikusan megfogyott a filmen is feltűnő vízirigó (tegye fel a kezét aki látott már itthon! na ugye!), holott ezeket Egon bácsi még bőségesen nézegette fiatalon. Csak nincs róla tudomásunk, mennyivel kevesebb élőlény maradt velünk, mert mindenki azt éli meg szép természetnek, amelyik korban születik, amit ismer. Holott a változás itt van, a természet rengeteget pusztult, csak a kérészéletű embereknek nincs rálátása. Nézzétek meg. Hihetetlen érdekes tükör az embernek.