Emanuelle e gli ultimi cannibali (Fekete Emanuelle 5.) (1977) 30% 1★

Tekintve, hogy ez volt az Emmanuelle-sorozat kannibálos része, meglepően szelíd volt. Nem erőszak terén értem, úgy egyáltalán nem volt szelíd, hanem úgy, hogy nem volt benne például az Emanuelle in America lovas dolgához hasonló jelenség.
Volt helyette más szexuális jelenet dögivel (kivételesen ugyan grafikus, de nem hardcore), amiket a korábbi részekben sikerült beilleszteni a történetbe, itt viszont csak azért történtek, hogy megtörténjenek. Ment a sztori, aztán valami szexuális, aztán ment tovább a sztori. Már amennyire. Minden egyes subplotot a bezetésüket követően elfelejtettek, mert lehetőség volt egy másik, érdekesebb (bár még így is a leírás volt a legérdekesebb mind közül), történetszálra, amit aztán felülírt egy harmadik. És ez így ment tovább a film legvégéig (az a befejezés XD).
Plusz pont, amiért ugyan a Cannibal Boom korai éveiben járunk, mégsem volt túl sok felesleges állatgyilkosság és állatkínzás – nem, mégsincs plusz pont, csak kevesebb a mínusz. Csak egy kígyót öltek meg és megtanítottak cigizni egy csimpánzt. Az öt csillagot azért elveszem, de büszke vagyok D'Amatora, amiért nem esett túlzásba. Tehát ebből a szempontból nem 3/10-es, hanem 3/5-ös filmként kell erre tekinteni.
Persze még így sem ér 3 csillagot, de a cheese miatt megkapja. Nagyon vicces volt az egész, főleg hogy mivel az első 25 percet szinte teljes mértékben engedélyek nélkül vették fel, snittenként legalább három járókelő csodálkozott rá a kamerára.
De azért vannak erényei is, a zene például agymosó volt ugyan, de rossz egyáltalán nem, a speciális effektet legtöbbször meggyőzőre sikeredtek és volt egy kezdetleges VFX jelenet is.
Az eurotrash definíciója, de persze mindenki csak ezért nézi.