Dungeon ni Deai wo Motomeru no wa Machigatteiru Darou ka (DanMachi 1.) (2015–2015) 75% 18★

Az alap sztori, miszerint a kalandorok istenekkel szerződnek, bizonyos áldásokért cserébe, tetszik. Viszont maga az anime a sztori szempontjából elég kezdetleges és mindennapi. A karakterek közül érdemes megemlíteni a főhőst, aki tipikus szereplő; nyámnyila, cuki és életképtelen, és hú, de szuper képessége van. Természetesen becsületes, naiv és egyszer majd megváltja a világot. Az istennője, Hestia egy nagymellű loli, aki a sipítozáson kívül mást nem csinál; akár szórakoztatónak is nevezhetnénk (én bírtam), de végig azt vártam, hogy legyen valami jelentősége. Ugyanis hiába van az emberi világban élő istenségekkel tele a mű, ezek a természetfeletti lények gyakorlatilag csak léteznek. Mivel közlik, hogy nem csinálhatnak semmit, ténylegesen nem is csinálnak, így pedig a dolgok jelenlegi állása szerint feleslegesek. Bell szívszerelme az erős és nagyszerű, ám kissé gyengeelméjű Aiz, akinek a karaktertípusától a hideg ráz. És van egy csomó mellékszereplő, sokkal több, mint amennyi tizenhárom epizódban vállalható lenne; többségük érdekesebb, mint a főhősök, viszont elég sok idő elmegy a melléksztorikkal.

Tehát van kalandozás bőven, hol látványos, hol kevésbé érdekes csatákkal, és mindeközben egyértelműen tudja a néző, hogy készülődik valami sokkal jelentőségteljesebb esemény is, ami aztán nem következik be (talán a következő évadban…). A tizedik részig gyakorlatilag semmi nem történik, ami miatt tűkön ülnénk, viszont ez a semmi kifejezetten szórakoztató volt számomra. Bell szerencsétlenkedése már önmagában is vicces; annak persze, aki nyitott az ilyen szintű életképtelenségre.

Úgyhogy vicces és nem is unalmas, de nagy sztorija (még) nincs. A mintakarakterek mintacselekményeiből állnak az epizódok. Ahogy az ilyenkor szokás, kvázi hárem, hiszen mindenki szereti a cuki, kisfiús Bellt, és a meztelenkedős jelenetet sem lehet megúszni. Mondom, nagyon szokványos.

Az anime kinézetével szerintem nem lehet gond, kifejezetten mutatós és színes. Az opening és az ending felejthetőek, a seiyuu munka viszont nem rossz.

Desszertnek jó, főételnek kevés, de azért érdemes megnézni, mert semmivel nem rosszabb a hasonló műfajú társainál.