1999-ben a Jugoszlávia szétbomlásával járó balkáni háború már a sokadik évében járt. A NATO légiereje megkezdte Szerbia bombázását, hogy rávegye Belgrádot a harcok feladására. 1999. március 27-én már napok óta folytak a bombázások, az amerikai légierő legfejlettebb repülőinek részvételével, de… [tovább]
1999-ben a Jugoszlávia szétbomlásával járó balkáni háború már a sokadik évében járt. A NATO légiereje megkezdte Szerbia bombázását, hogy rávegye Belgrádot a harcok feladására. 1999. március 27-én már napok óta folytak a bombázások, az amerikai légierő legfejlettebb repülőinek részvételével, de ezen a napon hadtörténelmet írt az elavult szovjet technikát használó szerb hadsereg. A Nyugat-Szerémségben állomásozó, Belgrádot védő 250. légvédelmi zászlóalj 3. rakétaütege föld-levegő rakétával kilőtte az amerikaiak egyik büszkeségét, egy F–117A Nighthawk lopakodó bombázót.
Az üteg parancsnoka az erdélyi származású, de vajdasági születésű, magyar-román Dani Zoltán ezredes volt, aki rájött, hogy lehetne elavult, lebecsült mobilradarjukat áthangolva bemérni a lopakodókat, amint azok igyekeznek elhagyni Szerbia területét. Tudván, hogy aznap este az Adriai-tengeren uralkodó időjárási viszonyok miatt a NATO-erőknek korlátozott volt a légvédelmi egységekre csapást mérő képességük, megkockáztatta azt, amit azelőtt sosem: utasította katonáit, hogy a biztonságos 20 helyett 21 másodpercig működtessék radarjukat az elsuhanó gépek irányában, remélve, hogy végre sikerül befogni egyet. Számítása bejött. A hír, hogy leszedett egyet az üzembe állítása óta „láthatatlannak” hitt jenki szupergépekből, azonnal világhír lett, Dani pedig szerb nemzeti hőssé vált…
Dani Zoltán azóta visszavonult, családi pékséget vezet, és összebarátkozott Dale Zelkóval, az amerikai pilótával, akinek a gépét kilövette. Ez a dokumentumfilm bemutatja kettejük újbóli találkozását, családjaik egymás iránti barátságát.
(Albert_Richwick) [bezár]
