Dang Wo Fei Ben Xiang Ni (2023–2023) 14★
35' · kínai · romantikus, vígjáték, sorozat, ifjúsági
1 évad · 24 rész
Szereplők
Kedvencelte 5
Várólistára tette 24
Kiemelt értékelések
Szuper aranyos, kedves bájos sorozat az első szerelemről. Tök cuki a banda, minden hülyeségükkel együtt is imádnivalóak. Semmi dráma, csak a fiatalság bolondság. Rang Rang orgánumát pedig napestig bírnám hallgatni valami jó kis hangoskönyvként.
Nem lehetett nem szeretni, imádtam az egészet!! ❤ Olyan jó volt nézni, ahogy szépen lassan elkezdett kibontakozni Zaizai és Lu Rang kapcsolata és együtt „feldedezték”, hogy mit is jelent a szerelem. Zaizai karakterénél először féltem, hogy az a tipikus nyomulós és idegesítő női karakter lesz. Ennek ellenére nagyon szerethető volt! :) Másod párosunknak is végig szurkoltam. Jó, hogy végül ők is egymásra találtak. :) Az ending pedig annyira fülbemászó lett. ❤
Nézzétek-Nézzétek! :)
Végtelenül aranyos kis könnyed sorozat a legártatlanabb első és örökkétartó szerelemről.
De mégsem volt az a csöppögős romantikus, hiszen a banda többi tagjával együtt humorosak voltak, hozták a formájukat és persze a sok hülyéskedés sem maradhatot el, a megkiválóbb tinik körében sem.
Örültem, hogy semmi komolyabb dráma nem volt benne, most pont egy ilyen szösszenetre volt szükségem. :)
Rang Rang-ot pedig megzabálnám, na és a hangja… *_*
Megnéztem életem első kínai sorozatát. És újjászülettem. Elképesztő, milyen varázslatosan romantikus kis sorozat volt ez. Semmilyen formátumban még csak találkozni sem nagyon találkoztam hasonlóval. A legcukibb és legédesebb mozgókép, amit valaha láttam. Párját ritkító és ellenállhatatlan alkotás. És kötve hiszem, hogy – ilyen téren – bármi is a közelébe érhetne a jövőben.
Higgyétek el, ennél sokkal több mindenért rajongok ezért a sorozatért. A zenéi varázslatosak, a lassítások és a képek szenzációsak, a kézikamerás felvételek borzasztóan aranyosak… És akkor a kémiáról, a karakterek mindegyikéről, a tanárokról, az írás finomságairól, a humoráról, a magával ragadó, sodró, feelgood hangulatáról még nem is tettem említést.
El lehetne képzelni egy olyan hatalmasra nőtt faként is, amelyről egyszerűen már nem akarsz többé lemászni. Illetve ha bármiért le is akartál volna, már nem vagy rá képes. Rabul ejtett, megszédített. Nem csupáncsak azzal a varázslatos kilátásával a világra, hanem a vaskosabb ágainak és a hűs árnyékot vető lombkoronájának vigyázó és szerető ölelésével is…
Tényleg nehéz megfogalmazni, leírni a látottakat. Az első hat epizód mindegyikét megkönnyeztem. Utána meg… Pedig nem volt benne sok szomorú pillanat. Nem egyszer nevetgélve csapkodtam a térdem, miközben többször is könnyeztem a meghatódottságtól.
Következhet ebből a sorozatból az illúziók és a vágyálmok kérlelhetetlen, de felesleges és önsorsrontó hajszolása? Igen. Pláne, ha eddig is nagy álmodozók voltunk. De most komolyan, mégis kit a fenét érdekel!
Egy igazi, nagybetűs érzelmi utazás. Több, mint egyfajta mozgóképes élmény. Ilyet tuti nem kaphatsz csak úgy, akármikor és akárhol.
De tényleg nem győzöm hangsúlyozni, hogy ez a sorozat úgy mer önmaga lenni, úgy mer bennünket szorosan a képzeletbeli keblére ölelni, hogy közben talán még csak a feltételezett reakciónk sem igazán érdekli. Ő csak ölelni, szeretni akar. És mosolyt csalni az arcunkra. Ez pedig semmi másnak nem sikerült így még korábban.
Teljes ajánló / kritika:
https://www.hidegnyomon.hu/2024/02/02/when-i-fly-toward…
Népszerű idézetek
Su Zai Zai: Nem kell bizonyíték, hogy bizonyítsam a saját ártatlanságomat.
Chang iskolaigazgató: Su Zaizai. Mind szeretnénk hinni neked. De érthető magyarázattal kell szolgálnod. A 9-es osztályba jársz. Miért nem a saját termedben vagy, miért az 1-es osztályban járkálsz?
Zhang Lu Rang: Miattam ment oda.
Gu Ran: Amikor kicsi voltam, mindig sokáig dolgoztak. Egyedül voltam, mielőtt lehunytam volna a szemem. Azután is egyedül voltam, miután kinyitottam a szemem. Amikor boldogtalan voltam, otthon elbújtam egy sarokba, elképzeltem a kétségbeesett tekintetüket, amikor hazaértek a munkából, és nem találtak engem. De még ezután is, hogy felébredtem álmomból, nem voltak otthon. Így csak a párnámat átölelve tudtam visszamenni az ágyba. Mostanáig fogalmuk sincs arról a számtalan bújócskáról, amit korábban játszottam velük. Mert soha nem sikerült megtalálniuk engem. Ezért nyertem újra és újra. Bárcsak veszíteni tudnék.
Jiang Jia: Akkor azt hiszem, ma én nyertem. Mert megtaláltalak.
Gu Ran: Úgy érzem nem számít mikor, ennek a világnak mindig szüksége van hősökre. De… Nem hiszem, hogy bárki is szeretné, hogy a saját családtagjaik legyenek a hősök.
nagymama: Nem feltétlenül kell nappá válnod. Ha szeretnéd, lehetsz csillag, vagy utcai lámpa, vagy szentjánosbogár. Mindegyik képes ragyogni. Mikor ragyogni akarnak, ragyognak. Ha nincs kedvük ragyogni, lazsálnak. Még ha nem is ragyogsz soha, néhány ember azonnal észre fog venni.
– Tudod mi lesz az arcodon ha túl sok gyors kaját eszel?
– Egy mosoly?
– Úgy érzem nem titkolhatom előttetek. Hogy őszinte legyek, ez a vonat a Roxfortba megy.
– Mi az a Roxfort?
– Ő nem… Te mugli.
– Mugli? Mi az a mugli? Finom?
– Rang Rang, nézd. A világ legtitkosabb hírszerző közösségével találkoztunk.
– Ezt hogy érted?
[otthon hívják az anyját]
– Rendben, értem. Köszönöm szépen. Zaizai nagybátyja harmadik nagynénje húgának szomszédja azt mondta, hogy látta, hogy Zaizai egy fiúval tart hazafelé.
A fiatalság varázsa sosem arról szól, hogy megkapd amire vágysz, hanem minden egyes váratlan holnapról és azokról az emberekről, akiket véletlenül ismersz meg. Vajon ez a fiatal fiú, aki a tető alatt egy pillanatra a szemembe nézett, mikor foglalta el a helyét a világomban? És a legjobb barátaim lettek azok az emberek, akiket fiatalkorom óta ismertem. A történet 2012. nyarán kezdődött, de sosem ér véget. A robosztus fiatalság a jövőben valamikor visszatérhet, még ha már nem is vagyunk többé fiatalok.
