Colour Rush (Color Rush 1.) (2020–2021) 85% 45★

Ha nem lenne folytatása, akkor durci-murci lennék, mert a végét inkább érzem kezdésnek, mintsem befejezésnek, arról nem is beszélve, hogy maradtak elvarratlan szálak. Emiatt azonban most teljesen meg vagyok lőve, mert nagyon tetszett. Az elején Go Yoo Han elég nyomulós volt, ami nekem sosem tetszik, de aztán olyan édes egy karakter lett, teljesen a szívemhez nőtt. Nem érzem ugyanazt a rajongást, mint egy Semantic Error vagy OId Fashion Cupcake után, de ha kilenc csillagot adnék neki, akkor meg túlságosan szigorúnak érezném magam. ╮(￣ω￣;)╭

Titkok mindenütt. A srácok meg aranyosak. Mégis, ami miatt nagyon tetszett ez nekem, hogy ráébresztett mennyi minden van a világban, aminek örülni lehet, mégsem tesszük. És a kék minden árnyalatára kíváncsi vagyok, amit felsorolt szépszeműkém. Sokkal szegényebbek lennénk ezek nélkül.

Ez nagyon érdekes volt. Imádtam a játékot a színekkel, illetve a színek látványával és hiányával, nagyon tetszett, ahol megelevenednek a dolgok spoiler, aztán fájdalmasan elfakulnak.
Teljesen át tudtam érezni Yeon Woo félelmét, kétségbeesését. :( Még szerencsére, hogy egy ilyen édes párja akadt, mint Yoo Han ♥

Picit hiányzott, hogy minden részlet a helyére kerüljön, ennek ellenére nem bántam, hogy nem akartak mindent belesűríteni ebbe a 8 x 15 percbe.

Ja, és a suli kb mintaként kellene álljon minden iskola számára! Imádtam a srácokat és a „nagypapát”! #nobullying :)

Értékeltem, hogy eredeti volt a sztori, semmiképp sem mondanám tucatnak. A hangulat is érdekes volt, de van egy kis hiányérzetem. :)
A Yeon Woo-t alakító színész játéka tetszett, de valahogy Yoo Han-é nem tudott úgy megragadni. Pedig maga a karakterrel nem volt gondom.
Összességében tetszett. Röviden ennyi. :D

A feltétel nélküli, önzetlen szeretetet Yoo Hanról mintázták, ez tény.

Túl rövid volt :-(

A friends to lovers/ gyerekkori barátok után azt hiszem a kedvenc fanfiction trópusom a lelkitársak. A színekkel operáló változatát is számtalanszor olvastam már és többnyire szerettem, mondjuk volt olyan is, ami kitépte a szívem és alaposan rá is taposott a nyomaték kedvéért.
Ez különleges színfolt volt a BL-ek között. Bár úgy tűnik Korea most az spoiler nem tud leakadni. De ez csak egy plusz csavar volt.
Érdekelne, hogy valahol kiderült-e (leginkább a regényben), mi történt Yeon-woo anyjával, mert az egész történetszál csak lebegett a levegőbe és nagyon érdekesnek tűnt, aztán nem kaptunk belőle semmit…
Szerettem Yoo-hant, de Heo Hyun-jun időnként olyan volt, mint egy darab fa. Remélem ez volt a rendezői utasítás. Ha kap még szerepet a fiú, akkor kiderül.

Egy laza kis BL volt, ami kellemes érzést kelltett bennem. Kedvesnek is mondanám még, a páros aranyos benyomást kelltett, még ha nem éppen hétköznapi dologról szólt a sorozat.
Yoo han kívűl kemény és rideg volt, érzékeny belsővel, Yeon woo pedig kedves és kitartó egyén volt. A szerelem ott vibrált közöttük, ami lassan de biztosan kialakult közöttük.

Azt hittem, ha alszok rá egyet, akkor tudni fogom mit gondoljak erről a sorozatról és könnyebben eldöntöm hány csillagot adjak, de sajnos nem lettem okosabb. Ami biztos, hogy az OST gyönyörű. Az is, hogy a Mono-Probe párosnál egyedibbet, különlegesebbet még nem láttam. A történet többi része is érdekes, sikerült többször is meglepnie. Ebből a szempontból mindenképpen tíz csillag, sőt még többet is adnék, ha lehetne. Viszont ugyanakkor ez egy BL sorozat és BL szempontból engem nem sikerült teljesen meggyőznie. Arról, hogy különlegesek és fontosak egymásnak arról igen, talán még arról is, hogy emiatt úgy gondolják szerelmesek egymásba, de én ezt nem éreztem és szerintem a vonzalom is hiányzott. Bár lehet, hogy náluk ez a szerelemből alakul majd ki, nem tudom. A két színész srác amúgy jó volt, aranyosak együtt. Yeon Woo hangjába első hallásra beleszerettem, imádtam hallgatni ahogy beszél. :) Maradt nyitott kérdés, szóval simán el tudnék képzelni folytatást.

A teljes értékelés a blogon olvasható: http://koreaekkoveiblog.blogspot.com/2021/02/color-rush.html

"Ez a sorozat tökéletes mintapéldája az olyan beteges kapcsolatoknak, amiben a két fél kihasználja egymást. Lehet ezt romantizálni, de ez a kapcsolat akkor is egészségtelen. Nem szeretném ellőni a „poént”, amit egyébként lehet sejteni az első részekből, meg az elszólásokból, szóval megpróbálom spoiler nélkül elmagyarázni, miért is közvetít ez a sorozat rettenetesen rossz üzenetet a (fiatal) nézők felé.

Yeon-Woo teljes egészében kihasználta Yoo-Hant, és Yoo-Han is kihasználta Yeon-Woo-t. Mindkettejüknek volt egy olyan „problémája”, ami csak akkor oldódott meg, amikor a másik közelében voltak. Azonban az elvárásokkal szemben mindketten azért voltak a másik közelében, mert olyankor megoldódott a problémájuk, nem pedig azért, mert kedvelték a másikat. Kihasználták egymást. Az első perctől az utolsóig, és ezt meg sem próbálták elrejteni. Az utolsó részben beszéltek valami „szerelemről”, amit a 7 rész alatt távolról sem lehetett érezni, de ez csak betegessé tette az egész „kapcsolatot”. De ne értsetek félre, nem lett volna ezzel semmi probléma. Imádtam volna egy olyan pszichológiai thrillert, amiben mindkét fél azért ragaszkodik a másikhoz, mert csak így élhetnek boldog életet, amiben az egyiknek elmúlik a színvaksága, a másiknak meg a saját problémája, és közben végig azt hiszik, hogy szerelmesek egymásba, miközben csak kihasználják a másikat. Imádtam volna. Imádom az ilyeneket.

De itt nem erről volt szó. 7 részen át láthattuk, ahogy kihasználják egymást, majd az utolsó részben hirtelen szerelemről kezdtek el beszélni, holott soha nem azért voltak a másikkal, mert maga a személy érdekelte őket. Yeon-Woo azért volt Yoo-Hannal, mert mellette láthatta a színeket. Soha, egyszer sem nézte meg igazán az arcát. A szemét nézte, és a szemének a színét. Soha, egyszer sem érdekelte Yoo-Han személyisége, vagy az ő akarata. Mindig csak a saját önző vágyát ment kielégíteni. spoiler Mondjátok meg nekem, hol van ebben a romantika?" A bejegyzés a blogon folytatódik: http://koreaekkoveiblog.blogspot.com/2021/02/color-rush.html