Kedvencelte 1
Várólistára tette 3
Kiemelt értékelések
A szíriai polgárháborút kihasználó Iszlám Állam terrorszervezet 2014-ben Rakkában rendezte be a felfogásuk szerinti földi paradicsomot, ami valójában maga a pokol volt. Erről a pokolról egyedül helyi aktivisták Facebook és Twitter tudósításán keresztül értesült a nagyvilág, ezek a tudósítások viszont életveszélyt jelentettek készítőik számára (a film elején bemutatott szereplők közül többen életüket vesztették) még akkor is, miután azok már Németországba és Törökországba szöktek.
A film ennek az aktivista szervezetnek mutatja be az ISIS ellen folytatott harcát, nyilvánosságért való küzdelmét. Magányos küzdelemnek látszik. Bár filmes díjakat azért adnak érte, meg olyan is történik, hogy jól öltözött nyugatiak csillogó szemmel, elérzékenyülve hallgatják a motivációs beszédet tartó szíriai aktivistát
Szerencsére a film azért annyira nem érzékenyül el. Nem cukormázasan mutatja be az ázsiai háborúból az elvileg nyílt Európába menekülők történetét. Ezek az emberek ugyanis mindenhol egyedül vannak, legfeljebb nagyobb biztonságban, mert legalább nem éri bombatámadás őket, amíg leugranak a közértbe. Nem tudom, mennyire volt rendezői koncepció így – magányosnak – bemutatni az aktivisták harcát, de azóta a nagypolitika alakulása részben igazolta, részben árnyalta ezt a megközelítést.
Igazolta, ugyanis a rendcsinálás ígéretével választást nyerő autoriter vezetők csak azon terroristák ellen harcolnak, akiktől féltik a hatalmukat, szóval nem megelepő, ha ezekben a percekben az ISIS – ideiglenes – legyőzésében oroszlánrészt vállaló kurdokat a török Erős Ember csapatai támadják Szíriában.
Árnyalta viszont, ugyanis az ISIS elleni harcban ma már számos európai vezető elkötelezett, az aktivisták küzdelmét anyagilag pedig NGO-k támogatták.
Erős film, egy-két jelenet az érzelmekre hat, de ezek az emberek megérdemelték, hogy tudjunk róluk.
