Értékelések 2
Kijelentem, ez a legjobb kínai sorozat, amit valaha láttam. Ugyan nem a legnagyobb kedvencem, de határozottan a legjobb.
Ízig-vérig történelmi, a díszlet, a ruhák, a smink, mind-mind korhű. Az OST pedig Li Bai versekből áll. Chang'an 108 utcája, épületei tele vannak élettel, rengeteg a statiszta, zsúfolt a város, és egyik sem csak áll vagy sétál: beszélgetnek, jászanak, üzletelnek, mutatványosokat néznek, esznek, még a fontosabb szereplők is megbújnak a tömegben. Amikor nem borítja el a nézőt a szereplőktől származó információ vagy nem pörög az akció, olyankor is figyelni kell! Nagy Tang Tianbao éveinek dicsősége bámulatos, eleven, ugyanakkor bemutatják a korszak mocskát is.
A műsort rengeteg szereplő színesíti, akiknek a nevét, a rangját és a kapcsolatait észben kell tartani. Sokuk valaha élt, mint Li Bi, Wang Yunxiu, Yuan becsűs és a császári család tagjai, vagy valós személyeken alapulnak, mint Lin Jiulang, He Zhizheng és Cheng Shen. Nők és férfiak, egyaránt erős, szürke karakterek. Nekem három mellékszereplő lett a kedvencem. Az egyik Yu Chang, a Long Bo-nak dolgozó, kegyetlen, női bérgyilkos, akit az elején utáltam, mert rengeteg embert megölt, a végére mégis kirajzolódott, hogy mennyire elszánt, hűséges ember, aki csodálja a mások felé mutatott jóságot. A másik Ge Lao egyik prostituáltja, akit mindenki elárult, és többet nem írok róla. A harmadik Xu Bin, az a fickó spoiler Szerencsétlen koronahercegen meg bőgtem egyet. Felvonul itt császár, miniszter, tábornok, eunuch, költő, katona, császári ágyas, rabszolga, utcai árus, mutatványos, koldus, boltos, kereskedő, muszlim, keresztény, buddhista, taoista, perzsa, néger, japán és kínai, meg még biztosan más is, nem ártana újra néznem…
…de nem fűlik hozzá a fogam, mert olyan szinten valóságosnak hat az egész, a tudat, hogy valaha így éltek ott. Nagy hangsúlyt fektetnek Chang'an és a chang'ani nép szeretetére, védelmére és bemutatására. Na, és eközben halomra gyilkolják őket, amit nem bírtam. Ritka az, ha az utolsó statiszta is közel áll hozzám. Itt megtörtént.
Két kis negatívum van. Az első a szinkron. Néha mondat közepén váltanak az eredeti hangsáv és a szinkron között (félreértés elkerülése végett: eredeti nyelvű szinkron van a kínai nyelvű sorozatokon a háttérzajok elkerülése, a cenzúra és esetenként a színész képzetlensége miatt). A második az egyik végefőcím, ami valamiért angolul van elektromos gitárral, és egyáltalán nem illik a sorozathoz, pedig a kínaira fordított változat a feliratban szép lenne. A vége különösen zavart. A főszereplők szálát lezárták, sokan meghaltak közben, egyes szereplők jövőjét el tudom olvasni wikipédián (pl. a cuki funfact, hogy Yuan Zai és Wang Yunxiu a valóságban is házasok voltak – egyébként őket nem bírtam, mégis aranyos pár voltak), mert léteztek, de sok fontos szereplőről így se derült ki, hogy mi lett végül a sorsa.
Teljesen odáig meg vissza voltam ettől a sorozattól. A 48 rész egyetlen napot ölel fel, és azt mesterien teszi. Nagyon oda kell figyelni az elején, mert rengeteg név és szereplő van, és amikor beindul a történet csak kapkodtam a fejem. Utáltam a császárt, Li Bi volt a kedvenc, de Zhang Xiaojing is nagyon szimpatikus volt. Az biztos, hogy a negatív karakterek motivációját meg lehetett érteni,sokszor inkább nekik szurkoltam. A harcjelenetek nagyon látványosak, a robbantások, tüzek szintúgy. Az egész Lámpásfesztivál hangulat is nagyon átjött, és hihetetlenül jó zenék festik alá az egészet. Az egyik legjobb sorozat, amit ebben az évben láttam.