Call Boy (2018) 84% 11★

Érdekes, elég sötét hangulatú történet, japán filmhez képest megdöbbentően nyílt szexjelenetekkel. Komolyan, néha azt hittem, pornót nézek. Hosszú volt, borongós és nem igazán fogott meg, de Matsuzaka Tori jól játszott. Ezt egyszer bőven elég volt megnézni.

Nem tudom, hogy kellene értékelnem ezt a filmet. Igazából esélyem sincs összefüggő mondatok megírására. Teljesen offolt ez a film.
Azt hiszem, igen hosszú pszichológiai tanulmányt lehetne írni róla… Ha valaki megpróbálkozna vele, én szívesen elolvasnám.
Ha valaki azt hinné, ez egy könnyed kis filmecske, azt ki kell ábrándítsam.
Az én értelmezésem szerint a főszereplő srác komoly lelki traumákkal küszködik, ami konkrétan kimondva nincs, de abszolút következtethetünk rá. Más élvezete, titkainak meglelése a célja, az egészet egyfajta missziónak nevezném. Ez öngyógyítás, terápia számára. Persze ez csak az én meglátásom. Nem perverzió áll a háttérben, inkább egy sérült gyermek, és egy naiv ember. “Hétköznapi”-nak nevezik őt a többiek és értem is, hogy miért, de közben egyáltalán nem az. Ahhh nem tudom rendesen leírni.
Maga a film hangulata végig sötét és borongós. Színtelen, fénytelen,nemegyszer szomorú. De nyomasztónak kevésbé mondanám, talán egy kicsit. Mindenképpen érdekes.
Az alap sztori egy-két mondatban összefoglalható: egy fiatal, életúnt, egyetemista fiú felkelti egy speciális klubot vezető nő figyelmét, aki ajánlatot tesz neki. Ryounak idősebb nők vágyait kell kielégítenie.
De itt nem csak ennyi történik.
Kicsit más: ennyi és ilyen élethű szexjelenetet japán filmben még soha nem láttam. Mindenképpen egy másik szint ebből a szempontból. Furin fog hangzani, de ilyenkor kiváncsi vagyok, hogy zajlik a forgatás. Mert ezt baromira nem könnyű eljátszani. Ide bevállalós emberek kellettek. Nekem egyenként tetszett a színészi játék. Teljesen meg vagyok elégedve. Emellett jók voltak a karakterek is. Ez a két dolog elérte, hogy kíváncsiság ébredjen bennem a szereplők életével és lelkivilágával kapcsolatban.
Egy egész délután néztem ezt a filmet. Félre kellett raknom vagy meg-megállítanom, de örülök, hogy befejeztem.

Másodjára néztem meg, és hogy őszinte legyek, ugyanúgy megfogott mint először.
Kínai, japán filmektől mindig félek, hogy nincs happy end.
Erre se tudnám, azt mondani, hogy minden jó és szép a végére, de mégis… Pozitív lezárást kapott.
Nagyon tetszett az alaptörténet, annyira kíváncsi vagyok erre a világra, hogy hogyan működik… Órákig tudtam volna még nézni.
Nincs bennem előítélet, szerintem amíg létezik az emberiség ennek a „szakmának” is van létjogosultsága. Ráadásul ha önként vállalják, akkor mi benne a rossz? Legyen az nő vagy férfi.

Elég nehezen döntöttem el, hány csillagot is adjak. Nem egy könnyű, hétköznapi film az biztos. Kisebb-nagyobb mértékben, de engem szinte folyamatosan meglepett, ledöbbentett, sőt volt, hogy sokkolt. Nem az én érzékeny, romantikus lelkemnek való, így nekem egyszer bőven elég volt megnézni. Ettől függetlenül azt viszont nem gondolom, hogy rossz lenne.