Butai Kimetsu no Yaiba Sono Shi Yuukaku Sennyuu (Kimetsu no Yaiba Stage Play 4.) (2023) 90% 1★

Talán az egyik legizgalmasabb, legakciódúsabb, leglátványosabb arc a Yuukaku hen, pont ezért is nehezebb színpadra vinni, de azért sikerült, mit ne mondjak, nagyon is jól. Persze voltak dolgok, amik kevésbé tetszettek, de összességében az egész darab nagyon jó volt, nagyon jól lett adaptálva. Igazság szerint két dolog nem tetszett annyira, és mindkettő Gyuutarouhoz köthető. Az egyik az, hogy a színész mellett mindenki girhesebbnek tűnt, mint maga Gyuutarou, ami így elég viccesnek, kiábrándítónak hatott. Ha már arra vették a fáradtságot, hogy megcsinálják a felsőtestét olyan torzra, akkor a hasára is húzhattak volna egy olyan testszínű felsőt, mint ami Dakin is volt – rajta igazából „feleslegesen”, csak azért volt rajta, hogy a színésznő ne legyen lengén öltözve – és oldalt feketére festhették volna, hogy optikailag sokkal karcsúbbnak tűnjön a dereka. A nadrág korca is vastag volt, így még inkább szélesítette a színészt, és így Tengen még vékonyabbnak hatott mellette, még a bő ruha ellenére is. A másik, ami nem tetszett, hogy sokszor „elfelejtette” hogyan is beszél Gyuutarou. Ilyen téren nekem nem volt Gyuutarous, egyébként viszont nem játszott rosszul a színész. Ha így nézzük, akkor igen Tengen is csalódás, de még mindig hamarabb el tudom ezt engedni, mint azt, hogy a egy csont és bőr karakter vastagabb a többinél. Ugyanez van ha az alacsonyabb magasabb annál, akinek magasabbnak kéne lennie. De szerencsére minden más kárpótolt. Nagyon jól játszottak a színészek. Le a kalappal a Dakit alakító színésznő előtt. Egy az egyben visszaadta a karaktert, talán még a hangja is közel azonos volt a Seiyuu hangjával. Ráadásul tökéletesen cserélte le a parókát fél perc alatt. Az ilyenek mindig meglepnek. Ha már itt tartunk, Nezuko is gyorsan átváltozott. Nem hiszem, hogy másik színésznő játszotta, aztán váltottak a sötétítéskor, mert általában ha statiszta vagy másik színész ugrik be egy szerepre például egy visszaemlékezés erejéig vagy ilyesmi, akkor ő vagy háttal ál, vagy úgy, hogy ne látszódjon az arca. Aztán ki tudja, mindenesetre nagyon jól meg lett oldva az egész. A harcjelenetek is jól lettek kivitelezve. A dalok is jók voltak, amiből egyre több lesz, úgy tűnik. :D
A vége is érzelmesre sikerült, ahogy Gyuutarou visszaemlékezett a gyerekkorukra, és ő is, meg egy fiatalabb színész, aki a gyerek Gyuutarout játszotta is fent voltak a színpadon, és néhány sort együtt mondtak el. Még így is, hogy annyira nem tetszett Gyuutarou, ez volt az egyik kedvenc jelenetem. Illetve azok, amikben Muzan szerepelt. A második dal, amit énekelt, fura volt, de jó értelemben fura.
Úgyhogy ebben sem csalódtam, ez is nagyon tetszett, és várom a kövit, mert abban talán már Akaza is benne lesz. *-*