Blackfish – Egy kardszárnyú delfin története (2013) 19

Blackfish
83' · amerikai · dráma, dokumentumfilm

Tilikum, a világ legnagyobb fogságban tartott kardszárnyú delfinje a kaliforniai Seaworld lakója. A dokumentumfilm a hírhedt, 6 tonnás tengeri emlős által megölt három áldozat történetével indul – egyikük a szakma legnevesebb delfintrénereként számon tartott Dawn Brancheau volt, ezért úgy tűnik,… [tovább]

angol
Hirdetés

Kedvencelte 3

Várólistára tette 32


Kiemelt értékelések

Kemiviki 

Nincs bajom azokkal az állatkertekkel és egyéb állatokat tartó létesítményekkel, ahol az állatok megkapnak mindent ahhoz, hogy hasonló környezetben éljenek mint a vadonba. Az ő boldogságuk az első véleményem szerint, s nem azoké akik őket nézni szeretnék.
De soha nem tudtam megérteni, hogy hogyan is gondolják az emberek hogy hatalmas és intelligens állatokat zárjanak ilyen aprócska medencékbe. És ez nem csak a gyilkos bálnákra igaz, hanem például a delfinekre is. Nekik hatalmas hely kell, melyet egy medence nem elégit ki.
S miután elrabolják a családjától, bezárják és hagyják szenvedni szegény Tilikumot s még nekik áll feljebb ha nem úgy viselkedik ahogy ők szeretnék. Hihetetlen hogy az a sok „okos” tengerbiológusok meg idomárok akik ugrálásra kényszerítették nem vették észre mit tettek, hogy kínozták szegény állatot. S csodálkoznak ha gyilkol… S ennek ellenére még tovább erőltetik… Nem hogy elengedték volna… Nem inkább használják tovább. Borzalmas, borzalmas.
És most itt csinálták az agyukat, hogy mennyire borzalmas, mégis mennyien benne voltak, és késő a bocsánat kérés, mert az elején kellett volna gondolkodni. Utólag már semmit nem érnek ezzel, mert az állat életét már tönkretették.
Az a gyilkos bálna okosabb azoknál akik vele foglalkoztak.

Stone 

Free Willy, de tényleg free them. Kölyökkorom kedvencei. Sírni lehet azon, ahogy ilyen gyönyörű és intelligens állatokat tartanak. Római arénák a mai mobnak. Fuck'us!

Bohemian 

Ez az a film, amire heti kétszer rá akarom szánni magam hónapok óta, és végül sosem merem megnézni, mert tudom, hogy onnantól fogva örökre a fejemben marad, és félek az igazságától…

Emerson 

Tudtam, hogy hiperérzékenyen fogok rá reagálni, de azzal is tisztában voltam, hogy a The Cave-et soha semmi nem múlhatja felül brutalitás szempontjából. Rengeteg kérdés merült fel, amit senki sem fog megválaszolni. Én legfőképpen azt nem értem, hogy a sok idomár, akik tengerbiológusnak, meg istentudjaminek lettek kitanítva, hogy aztán orkákat ugráltassanak egy percre sem töprengenek el azon, hogy valójában mit tesznek? Elismerem, hatalmas érzés lehet, amikor egy ekkora állathoz hozzáérhet az ember, mi több együtt úszhat vele! De a jó életbe is, nem merül fel bennük, hogy ez mennyire természetellenes? Most meg itt négyen-öten ledöbbenten, indulatosan nyilatkoznak, hogy hát mekkora szemétség folyik a Sea World-ben. Kérdem én, akkor is így vélekednének, ha a társuk nem halt volna meg? Nyilván nem. Akkor még mindig ugyan úgy ott dolgoznának és csinálnák tovább a show-t. Mert abban igazuk volt, hogy ha ők nincsenek, hát csinálják mások. Mert ez kell a népnek: cirkusz.

kamububu 

Ezt a dokumentumfilmet úgy négy éve láttam először, és lehet, hogy utoljára is. Csak annyira emlékszem, hogy másfél órán keresztül magas volt a vérnyomásom, és a film után kb. két órán át szorongtam és nem lehetett velem semmit csinálni, annyira ki voltam akadva.
Máig nem tudom, hogy mi volt a célja a készítőknek. Felhívni a figyelmet arra, hogyan bánunk a delfinfélékkel? Vagy hogy mennyire veszélyes állatok a kardszárnyú delfinek az emberre?
Nekem arról szólt, hogy az ember mennyire ész nélkül cselekszik és mennyire kegyetlen. Hogy mennyivel jobb lenne az élővilágnak ezen a bolygón az ember nélkül.

Timi98 

Hihetetlen eset, tanulságos történet. Pár éve, biológia óra keretében láttam először ezt a filmet. Tanárnő hozta be, mert az állatok természetes viselkedése, illetve a stressz okozta viselkedésváltozásokról beszéltünk. Ez a film kiválóan és lényegre törően leszögezi a tényt, miszerint az állatok viselkedése kiszámíthatatlan. Akkor is ha az állat szelíd, vagy tanítva van. Az ősi ösztönök elnyomhatatlanok, főleg ha az ember kikényszeríti belőle (pl: nem megfelelő körülmények között tartja az adott lényt). Tilikumot nagyon sajnálom, egy akkora helyen egy ekkora lény nem lehet boldog, hiába vannak kedves gondozói vagy elég élelem számára. Ez a film (és az ehhez hasonlók) is fel kellene nyitniuk az emberek szemét, hogy a cirkuszok, bálna, delfin illetve fóka-showk milyen károsak és kegyetlenek.


Ha tetszett a film, nézd meg ezeket is


Hasonló filmek címkék alapján