Arccal a zenébe (Bill és Ted 3.) (2020) 61% 50★

Ahhoz képest, hogy egy teljes katasztrófára számítottam, nem volt ez olyan rossz. Hozta az előző filmek színvonalát és igazából talán ezen nevettem eddig a legtöbbet. Kb. az összes jelenet zseniális, mikor önmagukkal találkoznak, (A börtönös a legjobb.) de sajnos túlságosan is a nosztalgiára támaszkodott, így hiányoltam az igazán új ötleteket, miközben egy ilyen elmebeteg moziba aztán bármi belefért volna. Lényegében tehát a saját korlátai gátolták meg a filmet abban, hogy ténylegesen jobb legyen az elődeinél, de még így is egy remek 1x nézős darabnak mondható.
ui.: Keanu Reeves meg inkább ne borotválkozzon többet…

Nekem tetszett. Persze az első részt nem übereli, de a másodiknál jobb szerintem. Hozza a megszokott szinvonalat. Pedig először féltem, hogy nem fog tetszeni, de kellemesen csalódtam a filmben. :)

Az év elején az átlag mozilátogató tűkön ülve várta a Tenet-et, az új James Bond filmet, a Top Gun 2-t vagy épp a WW1984-et. Miközben én csak ültem a sarokban és nem akartam elhinni, hogy Bill és Ted visszatér.
Gyerekkorom két meghatározó hőse, akik a zenei ízlésemre is hatással voltak. Ennek ellenére nem vártam tökéletes filmet és az elvárásaim kimerültek annyiban, hogy legyen méltó az első két részhez. Nyugodtan mondhatom, hogy ezt maradéktalanul teljesítette. Néha ugyan ritmust téveszt a film, de én nagyon jól szórakoztam rajta, sok nevetéssel és szinte megállás nélküli mosolygással.
Bátran odatehető az előzmények mellé, így alkotva egy újabb kultikus trilógiát.

Mikor meghallottam, hogy érkezik a film, kaptam egy kisebb sokkot, mert az első két epizód klasszikusnak számít nálam. Ennek a két lüke zenésznek a kalandjait nem szabad bántani, gondoltam én a legelső hírek megjelenésekor. De hát kit érdekel egy egyszerű halandó véleménye a nagy Hollywoodban, a film természetesen elkészült, a Covid miatt a streaming szolgáltatónál debütált és eljött az ideje annak is, hogy megnézzem.
Alapvetően kellemes nosztalgia volt a film kb. 50%-a, a maradék meg olyan kis „meh…” élmény volt.
Keanu Reeves a második epizód óta „felnőtt” a szó mindenféle értelmében és nagyon látszott rajta, hogy „laza akar lenni”, csak a megélt élettapasztalatai miatt ez már nem olyan könnyű. Másrészt így szakáll nélkül elmehetne Piton professzornak, szinte vártam, hogy mikor mondja a „Lapozzanak a 394. oldalra!” vagy a klasszikus „50 pont a Griffendéltől!” mondatokat. :D
Alex Winter gyakorlatilag semmit sem változott, neki megmaradt a laza stílusa, ami annak idején jellemezte őt.
Azt sajnáltam, hogy a lányok (se a hercegnők, se a gyerekeik) nem kaptak több teret, pedig szerintem elvitték volna a filmet, ha róluk szólt volna. Viszont a kislányok szála egy az egyben az első és a második film felelevenítése és ez kifejezetten jól sikerült.
A fiúk jövőbeli énjei szerintem túlzások voltak, nagyon karikatúraszerűek voltak, volt egy-két kínosabb jelenet velük, amit nehezen vett be a gyomrom…
Danny nagyon jópofa volt, emlékeztet Marvinra.
Alapjában véve emészthető film, a befejezés különösen jól sikerült, így nem leszek nagyon szigorú a pontozással sem, de magam sem tudom, hogy a felnőtt Bill és Ted ilyen kalandokat érdemelt volna.

Hát ez nem nyert. Ostoba sztori, amiben nem látom a motivációt se, amiért a főszereplők szerepet vállaltak.

Nem vagyok benne biztos, hogy érdemes volt megnézni vagy elkészíteni a filmet.

Egyszer nézős is bugyuta film, de azért tetszett a nosztalgia miatt :)

Lehet már kinőttem a poénok nagy részét, de azért összességében a nosztalgiát tudom díjazni. Ritkán készül folytatás kb 29 év szünet után, és még ritkább, hogy az elődeihez méltó. Bár kevésbé eredeti, a hangulat azért adott.