„Kiss Lajos Bibó-kollégiumos volt, Viktorékkal focizott a koleszben, mégsem vették be a Fidesz-csapatba. Egy örök lúzer portréja. No, meg a hatalomé.” (Port.hu)
Az ember, akit kihagytak (2000) 4★
Képek 1
Szereposztás
| Csányi Sándor | Kiss Lajos |
|---|---|
| Litkai Gergely | riporter |
| Bordi András | |
| Dr. Tóth László | |
| Perczel Kristóf | |
| Szentpéteri Éva |
Rendező
Forgatókönyvíró
Operatőr
Várólistára tette 1
Kiemelt értékelések
Népszerű idézetek
David_Lakner
Kiss Lajos: Amit itt látnak, házat, azt a saját kezemmel építettem, az alapoktól egészen a tetőig. Vagyis először a feleségemmel, csak aztán ő három éve összeköltözött egy SZDSZ-es postással.
David_Lakner
Kiss Lajos: Sokat gondolkodtam azon, hogy hol volt az a pont, ahol megszakadt a kapcsolatunk. Hogy miért nem ülök most a srácokkal a Parlamentben, és miért nem hozom velük együtt a döntéseket. Ezt a pontot keresem már évek óta. Sok minden eszembe jutott. (…) Van egy pont, ami nagyon erősen megmaradt bennem. Ez márciusban történt. Viktor és Gábor meghívták az egész folyosót teázni. Mikor mentem haza, akkor hallottam az ajtójuk mögül a morajlást. Bementem, és láttam, hogy már rengetegen vannak ott. Nem volt már ülőhely, a székeken, párnákon is ültek. Egyetlenegy hely maradt, Stumpf Pista mellett az üvegasztalon. S amikor leültem, akkor valamelyikünk alatt kettétört az asztal. Az asztalon volt a tea, az is kifolyt, és eláztatta Viktor március 15-ei beszédét. Éreztem rajta, hogy nem örül neki. Aztán következő karácsonykor, amikor engem húzott ki a kalapból, először nem tudta hova tenni a nevemet, aztán gyorsan elcserélt valakivel.
David_Lakner
Kiss Lajos: Az a furcsa, hogy én akkor nem éreztem magam ellenzékinek. De most, hogy így visszagondolok, egyre inkább azt érzem, hogy az voltam.
David_Lakner
Kiss Lajos: Lapátoltam be a tarhonyát, közben néztem Viktort, ott ült a szemben levő asztalnál a barátaival. Egyszer csak felállt, eljött ide az én asztalomhoz, rákönyökölt az asztalra, megfogta a sótartót, és mielőtt elment volna, még egyszer visszanézett rám. Nagyon hosszan nézett, három vagy négy másodpercig. Elgondolkodott valamin, és utána visszaült az asztalhoz. Ez nagyon sokszor eszembe jutott, ez a pillanat. Úgy éreztem, mintha valami elkezdődne közöttünk.
