Az akarat diadala (1934) 79% 18★

A film nem áll másból, mint bevonulás, felvonulás és beszédek sora, egy esemény tipikusan „ásítozós” részei ezek. Nem egyszerű filmen izgalmasan bemutatni, nem is nagyon sikerült. De a látványra nem panaszkodom, az események monumentalitása nagyon átélhetőre sikerült.

Láttam már korábban is Hitlert korabeli felvételeken beszélni egy-egy mondat erejéig, de ilyen hosszan most először, ezért ért némi meglepetés. Arra számítottam, hogy olyan stílusban ad elő, mint egy politikus. De a karizmája, lendülete és gesztuskészlete sokkal inkább emlékeztettek a mai motivációs előadókra. A beszédei lelkesítőnek és motiválónak tűntek, de valódi tartalom nélkül. Képes volt azt a benyomást kelteni, hogy tudja a megoldást, de valójában semmi konkrétat nem állított. A hallgatósága minden bizonnyal azt érezte, hogy kapott tőle valamit, de ez csupán illúzió. Pontosan úgy, ahogy ma is zajlanak az egofényező előadások.
Lényegében korunk führerei a (wannabe) brájentréjszik.

Bár távol áll tőlem minden önkényuralmi rendszer és propaganda, ez a film egy rendkívül jó alkotás a maga kategóriájában (ha létezik egyáltalán propagandafilm műfaj), sőt, még azon túl is, függetlenül attól, mi is volt a célja.

A tipikusnak mondható momentumok természetesen a film szerves részei, mint a felvonulások, az órási tömegek, a mindig lelkes arcú emberek (függetlenül attól, hogy egy katonáról vagy járókelőről van szó), a monumentális zene és természetesen a Führer. Hitler egyébként tényleg kiváló szónok volt, akinek temperamentuma, hangereje és szavai könnyen közönségre találhattak egy olyan korban, ahol az átlagember részére rendkívül korlátozottak voltak az információszerzési lehetőségek. Értett hozzá, hogyan kell felbuzdítani a népet.

A technikai részt nézve az operatőri munka elsőosztályú, gyönyörű légi felvételeket és közeli képeket kapunk a történelmi Nürnberg épületeiről, utcáiról, lakóiról. A tömegjelenetek során jelenlévő embermennyiség is jól „átjön” és az arcokról készült felvételek is tetszettek.

témától függetlenül, Riefenstahl tudott alkotni, és láttatni. nagyon szép képi világgal dolgozik, és nem kell szó neki ahhoz, hogy elmondjon egy történetet. az már más kérdés, hogy minek kellett benne lennie, és hogy milyen hosszú a felvonulás, amit Adi un a leginkább…