Árvízi történet (1961) 80% 11★

Azért zseniális ez a kisfilm, mert szemben a hasonszőrű darabok befelé fókuszáló, intim, elvont, filmművészeti szempontból mindig valamiféle alternatíva mentén megközelített szemléletmódjával, ő tulajdonképpen tökéletesen bizonyítja, hogy negyedóra is elégséges egy hagyományosan inkább egy-, másfél-, vagy kétórásnak gondolt történet elmesélésére.
Az Árvízi történet magába foglal mindent, amit egy efféle „gondtalan ifjúság a természeti katasztrófa ölén” jellegű sztoritól elvárnánk. Bőbeszédű és pattogós főhőse úgy csapong a mondatok között Balzac-tól a szerelemig, mint egy biliárdgolyó az asztalon, közben környezetét elönti az alpesi olvadék, csónakázik, stoppol, kicsit szerelmes lesz – és gyönyörködünk, mert a film ugyanolyan szép, ugyanolyan elbűvölő és elragadó, mintha egészestés produkció lenne ugyanezekkel a hangulatokkal, felvételekkel, monológokkal, csak kibővítve. Olyan, mint egy novella, amiben regénynyi tömeget fedez fel az olvasó.
Godard és Truffaut munkája, talán nem is kell tovább magyarázni…

A magyar szinkronosban Godard helyett a csaj lesz a narrátor, és ettől lesz bájos és csacsogós… no és ugyebár árvíz idején is csak egy párizsi lány indulhat el munkába körömcipőben gumicsizma helyett, miközben még a sárban és a zsombékok között is tele van a feje irodalommal, művészettel, szerelemmel…;)
Üde színfolt, Truffaut és Godard együtt jó párost alkotnak.

Érdekes rövid film a francia új hullám két ikonikus rendezőjével és rengeteg vízzel.

A Magyar változatban a lány mondja el kalandját az árvíz idején ,hogy jutott el Párizsba.