Nio egy árva fiú, aki folyton egy jobb világról álmodozik. Találkozik két, közellenségnek számító roninnal, Hijikata Toshizouval és Okita Soujival, akik megmutatják neki, hogy akár néhány kardforgató is képes lehet megváltoztatni a történelmet.
Forrás: Animeaddicts
Nekem tetszett az anime, bár az openingeket én sem tudom hova tenni.
Nio és a Miburo kidolgozottabb szereplői igazán a szívemhez nőttek. Mindnek vannak elképzelései, céljai és a múltjuk is érdekes.
Valószínűleg jól megmutatja az Edo-kor végét, bár pár szál mindenképp az anime miatt került bele a történetbe, úgyhogy aki hiteles képet akar kapni a korabeli japánról, annak nem feltétlenül ez a sorozat lesz a mérvadó.
Szerencsére már bejelentették a folytatást, úgyhogy kíváncsi leszek, hogy hova fog kifutni a történet.
Az elején nekem valamiért a Hakuoukit juttatta eszembe, de néhány rész után rájöttem, hogy ennek bizony köze sincs hozzá.
És még csak nem az volt a legnagyobb bajom, hogy piszkosul túl van húzva (elég lett volna 12-15 rész), hanem, hogy amikor végre történt valami, akkor se éreztem azt a körömrágó izgalmat. A karakterek néhány kivételtől eltekintve egyáltalán nem emlékezetesek, csak egy tucat férfi, akik „megvédik Kiotó békéjét.”
Olyan.. semmilyen volt ez a sorozat most. Felejthető.
