Várólistára tette 2
Kiemelt értékelések
A szokásos kábeltévés dokusorozat színvonal: beszéljünk sokat, de ne mondjunk szinte semmit, jobb esetben korrekten tájékoztassunk, hátha valaki még nem hallott valamit a közhelyeinkből. Némileg javít a helyzeten, hogy egy-egy feldolgozott eset kapcsán képesek érdekes, érdemi információt átadni, így nem teljesen kutyaütő a sorozat – de hogy a hetven százaléka színtiszta időpocsékolás a néző részéről, az biztos.
A feldolgozott hat „történelmi volumenű csalás” közül a földönkívüli felboncolása és Hitler naplóinak meghamisítása érdekes, hiszen ezek tényleg csalások, hangos átverések, az elért eredmények szempontjából tényleg a történelmi feljegyzések közé kívánkoznak – előbbi kultúr-, utóbbi médiatörténeti aspektusban. Ezek nagyon konkrét esetek, amik kapcsán volt lehetőség megszólítani, kamera elé állítani az érintett személyeket, ez nagyon sokat javít a megítélésükön. Ezek a részek tetszettek, még ha a 45 percnyi műsoridőt érezhetően neccesen is töltötték ki.
Orson Welles rádiójátéka és a piltdowni ember esete, mint konkrét téma szintén jó, de a megvalósítás nyögvenyelős: ezek már történelmi távlatba süllyedő akciók, úgyhogy nincs más választás, muszáj a szakembereket beszéltetni – ám közöttük jó, ha egy valódi szakértője a témának, a többiek javarészt általánosságokban értékelik a bemutatott történetet a saját szemszögükből. Ez azért nem olyan nagy élmény. Végeredményben ez a két rész érdektelenségbe fullad: nincs új a nap alatt, az elmondani kívánt tanulság belefért volna egy negyedórás, nagyon hangulatos rövidfilmbe is, itt azonban menthetetlenül meghallgatjuk ugyanazokat a mondatokat átfogalmazva okos és szellemes, vagy magát okosnak és szellemesnek gondoló megszólalók szájából…
A Henri Charrière Pillangójának igazságtartalmát és a Loch Ness rejtélyét feszegető rész totális félreértés: a regény valóságosságának megállapításához konkrétan oknyomozói munkát kellett volna végezni, felkeresni levéltárakat, hivatali archívumokat, kikeresni, mikor és hol volt Charrière, majd ezeket az adatokat összevetni a regény állításaival. De ez ugye munka. Azt meg a modern tévés nem nagyon szereti… Az egész epizódban körülbelül két perc erejéig kettő mondat hangzik el arra utalva, hogy mi van az adatokkal, egy megszólaló saját elmondása szerint látta a kórházi feljegyzéseket Charrière nevével, egy másik pedig annyit képes beleböfögni a kamerába, hogy nem stimmelnek az adatok!. Hát köszönjük szépen!
Loch Ness a totális bukta: közhelyek felmondva ezredszerre, a már óvodai alapműveltség részét képező „sebész fotó” boncolgatása, de szerencsére csak pár percig, majd a megszólalók összeeresztése. Itt kínos módon az egyébként piszkosul idegesítő Marcus Brigstocke először dehonesztáló módon magányos, pótcselekvésekbe menekülő, beilleszkedni képtelen férfiként hivatkozik a Nessy-t másig kereső emberekre, majd a következő megszólaló személyében be is mutatnak nekünk egy ilyet – piszok elegáns megoldás.
Tudván egyébként, hogy egy-két kivételtől eltekintve nem fognak tudni háromnegyed órán át érdemben információt átadni egyik témáról sem, a készítők minden részben megszólaltatnak fix külsős embereket is, egy pszichológust, a már említett komikust, meg bármiféle konkrétum nélkül csak „szerzőként” azonosított figurákat. Az ő általános, tartalmatlan mondanivalóik annyira csereszabatosak, hogy tulajdonképpen össze is lehetne keverni, melyik okosságuk melyik epizódban hangzik el – általánosságok, közhelyek gyűjteményét mondják fel.
Vannak itt jó pillanatok, de az internet korában ez egy értelmetlen projekt – szinte magától értetődik, hogy egy szériaszerűen összerakott dokusorozat nem képes ma már érdemi kutatói munkát prezentálni, pusztán tölteléktartalomként funkcionál az ilyen jellegű műsorokat 24/24-ben sugárzó kábeltévék számára. Nem ajánlom, de csak azért nem, mert akit bármelyik feldolgozott téma érdekel, az biztos megtalál róla minden érdemi információt az interneten, jobb esetben még komoly kutatómunkát összegző könyvekben is! Egyedüli kivétel talán a Hitler hamis naplóiról szóló rész – ez a sztori idehaza nem forog közszájon, maga az epizód pedig sok tényleges érintettet felvonultat, szóval tényleg azt a látszatot tudja kelteni, hogy valami újdonságot látunk.
