1945-ben Japán elveszti a háborút és feladja a több mint 50 éve uralt Tajvant is, amely így visszakerül a polgárháborús Kínához. A japánról kínai rendszerre átállást megérzi a négy gyerekes Lin család is…
A szomorúság városa (1989) 6★
kínai · angol
Képek 16
Szereposztás
| Tony Leung | Lin Wen Ching |
|---|---|
| He Ai Yun | ágyas |
| Chen Song Yong | Lin Wen Heung |
| Jack Kao Kuo Hsin | Lin Wen Liang |
| Li Tian Lu | Ah Lu |
| Kao Chi Ying | Boltos |
| Wou Yi Fang | Hinoiei |
| Hsin Shu Fen | Hinome |
| Ho Ai Yun | Chie |
| Ching Lu | Wu apja |
Rendező
Forgatókönyvíró
Operatőr
Zeneszerző
Kedvencelte 1
Várólistára tette 10
Kiemelt értékelések
Kiskakukk
4 hozzászólás
Egy letűnt kor megdöbbentő, nagyon szomorú keresztmetszete, egy család mindennapjain keresztül, csodálatos vizuális körítésben. A legtöbb borzalom nem is a szemünk láttára történik, csak beszélnek róla, mégis gyomorba vágó érzéssel tölti el az embert.
A vonatos jelenetsor a husángos, sarlós emberekkel tökéletes esszenciája a filmnek, és hogy országszerte milyen hangulat uralkodhatott akkoriban…
A siket fényképész, és a kórházi nővér szála nagyon megható, és elképesztően bájos volt. Minden képernyőn töltött pillanatukat imádtam. El nem tudom mondani, mennyire. (A két színész egy-egy pillantásában több volt, mint másnak egy egész pályafutásban.)
Nagyon tetszett.
macready
„A szomorúság városa történelmi freskó és modern mozgókép ötvözete: összetett történet (négy testvér élete) rengeteg történelmi ténnyel, amelyek akarva-akaratlan gyönyörű és érzelemgazdag képet adnak a korról és benne az egyénről; a különböző közösségek belső szükségleteiről. Nem pusztán egy remekmű a sok közül, hanem példa mindazon filmek számára, melyek egy ország történelmét kívánják elmesélni anélkül, hogy unalmas emlékművekké válnának.
A szomorúság városa 1989-ben elnyerte a Velencei Filmfesztiválon az Arany Oroszlán-díjat, aminek nyomán hazájában sem tilthatták be, s a témája miatt a tajvani film addigi legnagyobb nézettségű alkotásává vált.”
Népszerű idézetek
Ódor_Endre
– The Japanese love the sight of cherry trees. First, in bloom…and then, when the flowers fall to earth. They believe life too is like that. In the Meiji Era…a woman killed herself by flinging herself into a waterfall.
– In the Meiji Era…a woman killed herself by flinging herself into a waterfall. She wasn't tired of life. She hadn't lost the will to live. She just couldn't face the loss of her youth. Once lost, nothing means anything. Why not imitate the cherry blossom…and fall when in the fullness of our beauty? Carried by the wind.The note she left was an inspiration…to all young people…during the Meiji Era. A time of idealism and heroic spirit…
The flowers fly hither and thither. And I'll soon follow them. The same will come to pass for us all.
Ódor_Endre
– Let's face it, this is not a government; It's a private company. Governor Chen Yi is filling…his own pockets, not yours.
Ódor_Endre
– This island is in a bad way.
– First the Japanese, then the Chinese. They all exploit us and no one gives a damn.
Ódor_Endre
– It's extraordinary. Suddenly Japanese flags…were no use any more. Only as underpants for children. They all have red bums. Like monkeys.
Ódor_Endre
– I remember. It was just before New Year. When my father was young, he loved gambling. We had no money and mum…took out a gold necklace…and asked dad to pawn it. My mother was afraid that dad…would gamble away the money and sent me with him. As soon as my father had the money in his hand, he persuaded me to stand next to a telegraph pole. He then tied me to it with his belt and went off to bet. It was December and very cold. No one went by. It was almost 9 before someone…saw me and untied me. I almost died of the cold. After that, whenever mum asked me…to go with dad, I refused.
