A Prado Múzeum – Csodák gyűjteménye (A művészet templomai) (2019) 77% 6★

Ez egy élmény volt. Nagyon hiányzott már nekem valami ilyesmi. Valami kultúra, valami kellemesen (képző)művészi, szóval, jobbkor nem is érkezhetett volna…
A film már megjelenése óta a várólistámon ült, de vagy nekem nem volt hozzá hangulatom, vagy – és inkább ez volt a fő indok – nem volt fent sehol, ahol meg tudtam volna tekinteni. (Pedig ezt anno még a moziban is megnéztem volna, ha adta volna egyáltalán nálunk valamelyik. Na de nem adta!…)
Jeremy Irons olyan volt itt (is) nekem, mintha ő is egy alkotás lenne a sok közül. Egy olyan alkotás, amiben hosszan és kimeríthetetlenül lehet gyönyörködni. De most komolyan. Ha ez az ember nem csinálna semmit, akkor is jó volna őt nézni. Mert maga a megtestesült nyugalom. A bölcsesség. A tapasztalat. És egyáltalán. Szóval, mindezek miatt egy kicsit bántam, hogy hangalámondással láttam és nem felirattal, mivel így a szépséges hangját elnyomta Hirtling István magyar narrációja, akivel egyébként nincsen semmi bajom, de számomra akkor is Jeremy orgánuma az igazi. (Kezdeti elégedetlenségemre amúgy aludtam már néhányat, s rájöttem, hogy tévedtem, mert nem is olyan idegenek ők ketten egymástól, sőőőt… De azért még szokni kell.)
Visszatérve a filmre: szörnyen lelkesítő volt az egész anyag. Mondjuk ebben biztos benne van, hogy a spanyol kultúra azért az átlagosnál közelebb áll hozzám, szóval azok a csodálatos táncos-, meg zenei betétek nagyon megalapozták itten nálam a hangulatot… Ahogyan a jellegzetesen spanyol utcaképek látványa is. Ezeket fejelte meg aztán a lényeg: a festmények és az őket készítő művészek történetei. Meg persze a megszólaltatott szakértők és – úgymond – bennfentesek.

Érdekelne amúgy a sorozat többi / egyéb, jelentős része is, de sajnos egyik sem az az agyonjátszott / könnyen megszerezhető darab… *nagysóhaj*