A harmadik feleség (2018) 69% 7★

Vegyes érzések maradtak bennem a film után.

A leginkább az zavar, hogy úgy érzem didaktikus lett a film, mert túl sokat akart markolni, üzenni. Mint egy karácsonyfára, a főszereplőre és a történetre ráaggattak minden olyan dolgot – konfliktusforrást –, ami akkoriban egy nő problémája lehetett a férfiak uralta társadalomban.
Ennek a didaktikusságnak esik áldozatául például a főszereplő May ábrázolásának a mélysége. Megtudjuk ugyan, hogy mi mindennel szembesülhetett akkoriban ott egy ilyen lány, de magáról a lányról már nem túl sokat. Így aztán jobban örültem volna, ha kevesebb van a karácsonyfán, de gazdagabb tartalommal.
Merthogy tulajdonképen a rendező(nő) is kihasznált ezt a filmbéli kislányt, rárakva minden általa odagondolt terhet. (Ide tartozik még, hogy a rendezőnőt sok támadás érte amiatt, hogy egy 12 éves kislánnyal játszatott el olyan jeleneteket, amelyeket azok kifejezett szexuális tartalma miatt nem lett volna szabad.)

A film képi világa nagyon szép, minden vonatkozásban.
Ami persze nem annyira csoda, hisz a rendező A zöld papaya illatát is rendező Trần Anh Hùng-ot kérte fel művészeti tanácsadásra (ami egyébként az egyik legszebb film, amit életemben láttam).
A színészek tisztán, szépen játszanak. (A főszereplő kislányt 800 jelentkező közül választották ki, az első feleség szerepét pedig „A zöld papaya illatá”nak a főszereplője játssza, aki mellesleg Trần Anh Hùng felesége.

A családi szálak nekem kissé kuszák voltak.
Nem volt világos az idős nagyapa(?) szerepe, eléggé funkciótlannak tűnt.
Nem volt az sem érthető, hogy ha már az első feleségtől van egy felnőtt fiú, akkor miért annyira fontos, hogy újabb fiú szülessen, különösen úgy, hogy a fiú láthatólag a nőkhöz hasonló erős alávetettségben élt. (Ebből azért látható, hogy nem célszerű feministának címkézni a filmet.)

Több lehetőség volt érzésem szerint ebben a filmben.
Megnézni azért érdemes, érdekes, különleges film nagyon szép képi megformálással.