Idézetek 8

– Ti mindnyájan olyanok vagytok, hogyha gazdag ifjúról hallotok, még nem is látjátok, már tömjéneztek neki! Belső érdemeire nem tekintetek, csupán szépségét, testét szeretitek!

– Mennél többet tanulok, olvasok, annál inkább látom, hogy semmit nem tudok. És semmit a puszta természetben fel nem foghatok.

– Az okosok és nagyvitézek örökké üldöztetnek.

– Olvasni kell, hogy erősödjön a szívem.

– A lányok mind hamisak. Csak csalnak.

– Én azt gondolom, összejöhetnétek a világot szidalmazni, és egymást szeretni.

– Az egyik vesz és elad. A pénz az istene. Másik gyilkolás szerelmese. E puskapor világban miért bolyongok én? Van még magányos rejtek a Föld színén…

– Örökké változó öltözetek… Rózsaszín ruhát vész e magára, kél, mint a páva, s kevély magaviseletivel csak úgy láttatik az embereknek mondani: 'Nézzetek ide, milyen derék személy vagyok!' Nem gondolja meg, hogyha kényes ruháját a juhásznémra adom, azon is éppen úgy megáll, mint őrajta. Ilyeneket vegyék aztán az ember feleségül magának… Megöli köztük az embert az unalom!