Wikström utazó ügynök, aki egyszer csak megunja a férfiingekkel való házalást. Hátat fordít munkájának és eddigi életének: nagyobb összeget nyer pókeren, és vesz egy éttermet, hogy a vendéglátásban próbáljon szerencsét. Khaled, a szír fiú egy szénszállító hajó rakománya közé bújva érkezik Helsinkibe. Kérelmét elutasítják, de az országban marad, és egy napon Wikström éttermének hátsó udvarában bukkan fel. A férfi munkát ad neki. Hamarosan szűkszavú, ám annál szorosabb barátság alakul ki az étterem dolgozói – a tulajdonos, a pincérnő, a szakács, a kutya – és a fiatal menekült között.
sophie értékelése
sophie
2 hozzászólás
Újabb eposz a Kaurismaki-sorozatból. Hát igen, ha egy filmet láttál a mestertől, nagyjából mindet láttad. Kinek kell újabb és újabb elképesztően vicces, nagyon melankólikus, a feketénél is feketébb, a minimálnál is minimálabb helyzetjelentés? Például nekem. És gondolom az Ezüst Medvét sem adta volna oda a zsűri, ha unnák ezeket a hihetetlen fapofákat, meg ezt az eltéveszthetetlen ritmust. (Az Arany Medvéről lecsúszott, az Enyedi Ildikóé lett ugye, nem méltatlanul).
A film címe: A remény másik oldala. Ez jelen esetben több értelmű. Lehet nézni azt a pasast önmagában, aki egyszer csak belepakol egy bőröndbe, leteszi a lakáskulcsát és a karikagyűrűjűt a viaszosvászonra, és becsukja maga mögött az ajtót (Micsoda arc a felesége, te jó ég!:)). És lehet nézni ugyanezt a pasast másokhoz képest, ha lehet állítsunk mellé (legalább egy) valakit, aki látszólag pont a másik oldalon áll, közben meg egyáltalán nem, vagy esetleg éppen hogy semmilyen oldalán sem áll.
Miközben ilyesmin elmélkedik az ember igen jól szórakozik is. Például az (autentikus, de inkább nevezzük elég bénának) éttermi zenekar mögött az a Jimi Hendrix poszter. Meg a fúziós konyha olajos hallal, … Én nagyon bírom ezeket az apró fricskákat, és kész!
