A Vasember-t is jegyző Jon Favreau ezúttal Rudyard Kipling klasszikusából forgatott élőszereplős filmet, amelyet a Disney azonos című animációs filmje inspirált. A kaland során Maugli, akit farkasok neveltek, a félelmetes tigrissel, Sir Kánnal találja magát szembe. Mivel a rettentő ragadozón korábban már komoly sebeket ejtett az Ember, ellenségként tekint a fiúra. Maugli ezért elhagyja az egyetlen otthont, amit eddig ismert és egy lenyűgöző utazásra indul, amely során önmagát is jobban megismerheti. Szigorú mentora, Bagira a párduc és a szabad szellemű medve, Balu társaságában Maugli a dzsungel számos lakójával találkozik, akik nem biztos, hogy a legjobb szándékkal közelítenek a fiúhoz.
bonnie9 értékelése
Szeretek kellemesen csalódni. :)
Ha egy filmet a remake/reboot szavakkal együtt emlegetnek, bennem általában megáll az ütő (különösen a kedvenceknél) és felteszem a nagy kérdést, hogy miééééért. Persze vannak ritka jó kivételek, de az új múmiától speciel már előre ver a víz.
És akkor jött Neel Sethi, aki tökéletes élő változata gyerekkorom rajzolt kis hősének és felcsendültek a bevezetőben a jól ismert taktusok és azt mondtam magamban, ez muszáj, hogy jó legyen.
CGI: az épített és a rajzolt díszletet olyan szépen egybefésülték, hogy az első futásos jelenetben csak ámultam, ahogy Maugli rohangál és ugrál a dzsungelben. Az állatoknál is látszik, hogy sokat dolgoztak a bundán, a mozgáson és a valódiság érzésén, amellett hogy ne váljon abszurddá, mikor beszélni kezdenek. Persze még ez sem pótol egy valódi állatot, de mindenképpen értékelem a rászánt energiát és a végeredményt.
Váltogattam az eredeti és a magyar hangot, így volt alkalmam mindkettőbe belehallgatni.
Eredeti: Látszik, hogy nagy neveket nyertek meg az ügynek a biztos sikerért, és valamennyien ki is tettek magukért. Például sosem hittem volna, hogy Sír Kán mellett Lajcsi lesz a legijesztőbb szereplő. A nemváltó szereplőkre meg haragudni szoktam általában például Kákalaki Akka nőiesítését sosem tudtam megbocsátani, hiába az a hűbb az eredeti Nils könyvhöz és Scarlett Johansson sem kifejezett kedvencem, de amit Káként művelt azelőtt le a kalappal. Őszintén sajnáltam, hogy keveset hallottam. Kifejezetten örültem, mikor a spoiler
Magyar: Kivételesen a magyarok sem sajnálták, hogy színészi és szinkron múlttal egyaránt rendelkező, neves művészeket kérjenek fel. Nyilván az eredeti szereposztás pótolhatatlan (Szabó, Csákányi, Gelley, Szombathy, Bodrogi, Zenthe) de mégis azt éreztem, megpróbáltak jót alkotni. Ettől függetlenül mégsem a megfelelő párosok születtek. Dörner Gy., Perlaki I., Galambos P., Balázs P., valamennyiüket kedvelem, de valahogy nem passzoltak. Pedig tényleg szinte az utolsó mellékszereplőig ismert és elismert nevek: http://iszdb.hu/…
Látvány: kell bizony az a 6-os karika, sőt a 6-12 korosztálynak is inkább a második felére lőném be, mert az eredeti KN rajzfilmhez képest sötétebb és ijesztőbb. A sötét tónuson túl a történet bizonyos elemei is spoiler azért elég kemények még egy 6-7 évesnek. spoiler
Zene: A nosztalgiavágyamnak egyfelől jót tett a régi dallamok felcsendülése, másfelől ugyanez okozta a keserűséget is. Akik nem a 67-es verzióval nőttek fel és most hallják először, azoknak szerintem semmilyen, akik meg várják, hogy ugyanazt visszakapják, amit gyerekkorukból ismertek, azokban hiányérzet fog maradni. A dalok épp csak jelzésértékűek, ahol pedig énekelnek ott is inkább beszéd. A célközönség korosztályemelése és a sötétebb környezet miatt egyébként teljesen helyénvaló és logikus, de én a „vártam még valamit” kategóriát képviselem. Leginkább talán azt, hogy a magyar legalább a régi szöveget megtartsa.
A kifutót mindenkinek ajánlom megnézésre, mert ötletes és szép. A régi Disney mesékben mindig is nagy kedvencem volt spoiler.
Nekem szívem csücske az eredeti rajzfilm, ennek ellenére tudtam szeretni ezt a feldolgozást, mert összességében jól sikerült darab.