A Berényi család és környezetének hétköznapi történetei nap, mint nap.
Több évtizeddel ezelőtt egy csapat gyermek sorsa különös és elszakíthatatlan szállal fonódott össze, amikor egy rideg és „bürokratikus” intézmény gondjaira hagyták őket.
Mély barátság szövődött köztük, amely kiállta az idő próbáját, és nagyralátó álmok szülője lett. Az azóta eltelt évek során megélték a siker és a bukás sokféle szintjét. Karriert építettek, családot alapítottak, gyermekeik születtek, elváltak. Néhányuk nem is gondolták, hogy később egy házban fognak lakni.
Egy megdöbbentő és tragikus esemény gyökerestül felforgatta Miklós, András, Nóra, Zsuzsa, László és Gabi életét, amikor Berényi Zoltán (aki titkos szerelmi viszonyt folytat Berényi Zsuzsával, András feleségével), a legidősebb fivér Miklós és András bátyja, a Berényi Építőipari Kft. alapítója és vezetője, rejtélyes körülmények között halálos kimenetelű autóbalesetet szenvedett. Autóját egy végzetes éjszakán egy titokzatos idegen (Nagy Ferenc) szorítja le az útról. A karambolt csak István, a sofőr élte túl. A baleset következtében Zoltán és István súlyos sérüléseket szenvedtek és Zoltán belehalt. Istvánt életveszélyes állapottal kórházba szállították.
A baleset után a „barátok” legégetőbb gondja egy olyan vállalkozás jövője, amibe még Zoltán fogott bele. Azt az épületet kezdte modern lakóházzá alakítani, amelyben gyermekként először találkoztak, ahol együtt töltötték legfogékonyabb éveiket és ahol most újra együtt élnek. Új otthonuk építését be kell fejezniük, a cégnek pedig – új vezetővel az élén – munkát és anyagi biztonságot kell nyújtania a barátoknak, családjaiknak és alkalmazottaiknak is.
Londonna értékelése
Nem bírtam ki és megnéztem a befejező részt. Nos, eléggé elmentek szentimentálisba, illetve most már tényleg alig maradt eredeti, keménymagos szereplő, szóval, ha valaki sok részt kihagyott és most csak ezért – utolsó rész – visszacsatlakozott, hát… Nézhetett közben nagyokat.
Anyukám nézte, így én akarva, akaratlanul is szembesültem képkockákkal / eseményekkel / szálakkal, szóval mondhatjuk, hogy a karakterek nagyobbik felével még így is képben voltam / vagyok, annak ellenére, hogy jómagam már nagyon régóta felhagytam a sorozattal.
Szerintem végtelenül belterjes az egész, és egy idő után már csak erőltetett tudott maradni, mert időről időre ugyanazokat a köröket futották le, csak más szereplőkkel. Plusz a megosztóbb szálakkal nem voltak épp kegyesek, szinte mindig általánosítottak és beálltak a sorba. (Pl. tanár-diák viszony, nagy korkülönbség kifuttatása…) Ja, meg hát az a sok szemétkedés. Amit majdnem mindenki megúszott, ha meg nem, hát volt egy kis irgum-burgum és ennyi.
Ergo: hamar lefárasztotta az ember agyát, na.
A színészi játék nagyon vegyes, ettől pedig kiegyensúlyozatlan a végeredmény. Persze, ha az ember folyamatosan nézi, hozzászokik (?) az egyes alakításokhoz és már az lesz a természetes, de ettől függetlenül akkor sem jó.
Az utolsó rész meg tényleg szörnyen szentimentális lett. Volt benne pár jó gondolat, de aztán agyoncsapták egy vödör nyállal. Kár, hogy amit a barátságról festenek, az egyrészt a sorozatban pont nem igazán volt meg (simán alázott mindenki mindenkit, ahogy a forgatókönyvíró éppen gondolta), másrészt meg a valóság sem mindig ilyen cukormázas. Vannak, akiknek tényleg nincsenek igazi barátai, még egy se. Max. havernél egy fokkal közelibb emberek, de nem barátok. Ergo nem, vannak, akik tényleg magukon kívül nem számíthatnak senkire, mert mindig mindenki csak beléjük rúg. Csinálhatnak bármit.
Mindent összevetve: nem bánom, hogy végre vége, kár volt ezt eddig is erőltetni. De majd úgyis lesz helyette valami más… „Hurrá.” Most már csak az Éjjel-nappal Dugapestet kéne nagyon likvidálni, ha valami, hát akkor az tényleg agysejtpusztító tömegfegyver.
Barátok közt (1998–2021) 48%
