A cowboy, Curly McClain ének- és tánctudásával próbálja elnyerni a kiszemelt hölgy szívét.
Emerson értékelése
Oklahoma! (1999) 86%
Na ezt nézze meg, aki azt állítja, hogy Hugh Jackmannek nincs jó énekhangja! :-)
Musicalek előtt általában mindig húzom a szám, mert egyrészt (még mindig) nem az én műfajom, másrészt képtelenek a menetidőt 3 óránál rövidebbre redukálni. No és akkor vegyük még hozzá azt is, hogy ez egy romantikus western musical. Ilyen műfajból se sok készült.
1-2 dalt már ismertem, pl. rögtön amivel kezdtek (Oh, What a Beautiful Mornin’) – lévén mindig ennek a refrénjét dalolászom nyekergem minden hétköznap reggel, amíg a bringával el nem érem a Róna utcát. Most legalább lehet, hogy tovább tudom énekelni (bár inkább nem kéne).
Na, a 3 óra egyébként elröppent. Imádtam a dalokat (nem meglepő módon), a karakterek mindegyike érdekes és szórakoztató volt, nem volt egyetlen túlírt/játszott közöttük, a díszlet pedig gyönyörű volt (külön pacsi a színpadon átsuhanó kisvasútért a vonatos jeleneten előtt).
De hogy valami negatívumot is írjak a vége kicsit össze lett csapva. De sejtem, hogy ennek is az az oka, hogy ne keseregjenek sokat a szereplők, mert itt nem a drámázásé volt a főszerep.
Aki fanyalog a musical műfaj hallatán, talán pont ezzel kéne kezdenie, mert a szokásoshoz képest viszonylag sok „normál” párbeszéd volt benne. Plusz pont jár az akcentusok használatáért. Bár HJ-é inkább saját volt, mint klasszikus déli, de mindegy (annál jobb).
Az eredeti (’43-as) mű sem egy mai darab, meg (most már) ez sem, de 100 év múlva is jól fog szólni.