Londonna  értékelése


Londonna 

Nem titok: nekem Napóleon az egyik kedvenc történelmi férfialakom, személyiségem. Ezer helyen bele lehet kötni – és sokszor bizony kell is –, mégis van benne valami inspiráló. Számomra tipikus példája a „kicsi a bors, de erős” szavajárásnak, ami nekem azért is jelent valamit, mert én is kicsi vagyok. És szeretném hinni, azt gondolni, hogy valahol én is erős vagyok. Ha másért nem, hát azért, hogy kompenzáljam apróságomat. (Más kérdés, hogy a való életben eme dolgot perpill egyáltalán nem érzem, inkább erősen azt, hogy kicsi vagyok, de spoiler is, szóval minek és miért is erőlködjek?…)

Nade. Napóleon elképesztően okos, művelt volt, fantasztikus ízléssel megáldva. Sokáig szíve is volt, de aztán egyszer csak történt valami, s „kissé bekattant”.

Jeremy Irons pedig olyan gyönyörűen mesél róla, hogy csüngtem minden egyes hangján. Hallgattam volna még legalább ugyanennyit. Nem tudom, milyen a magyar verzió, azt sem, hogy ezúttal is Hirtling Istvánt érte-e a megtiszteltetés, hogy tolmácsolja, de… Hát azért Jeremy még mindig eredetiben a legtutibb. :)


A művészet templomai: Napóleon 200 (2021)

A művészet templomai: Napóleon 200 (2021)

A Szent Ilona távoli szigetén bekövetkezett halála előtt, gyötrelmes száműzetése alatt Napóleon lejegyezte emlékiratait, amelyekben azt olvassuk, hogy az utókor nem csupán győztes csatáiról fog megemlékezni; hanem arról a tényről is, hogy kultúrát és szépséget ajándékozott a népnek; megteremtette az állami oktatási rendszert; és megvalósította az egyetemes múzeum modern – közös, az utca embere előtt is nyitva álló – eszméjét. Ez a gondolat inspirálta a Napóleon 200-at, melyben az Oscar-díjas Jeremy Irons bársonyos hangjával kalauzol minket e kultúrtörténeti dokumentumfilmben.