Kino értékelése

Fikció és történelem legendás személyei elevenednek meg a szemünk előtt, hogy egy élet-halál harcban elnyerjék a Szent Grált, és valóra váltsák saját, illetve az őket életre hívő mágusok kívánságát. Bár életükből javarészt inspirációt merít a mű, ezt nagyon jól teszi, egyéni motivációik, céljaik és természetük sokkal jelentőségteljesebb a hosszabb-rövidebb új életük kontextusában a történet szempontjából, mint amit érdekeségképp könyvekből bemagolhatnánk róluk.

Ezzel pedig dióhéjban össze is lehet foglalni a Fate szériák alapvetését. Jelen fejezet: az Apocrypha messze nem a legnépszerűbb vagy legközkedveltebb, számomra mégis ez a kimagasló élmény aminek minden percét élveztem, nagyjából úgy, ahogy egy kiforrott Avengers Marvel mozit élvez az ember, ahol már jócskán kaptak a karakterek egyéni filmeket is a bemutatkozásra. Itt mindez 25 epizódban zajlik, bár két csapat szövetségesei mérkőznek meg egymással, a cselekmény sok szálon fut, míg újra és újra össze nem érnek ezek a szálak valami grandiózus csatában.

A szövetségek ellenére nincsenek igazán „oldalak”, jók és gonoszok benne, eltérő motivációk és értékrendek ütköznek és bár vannak alapvetően destruktívabb, gátlástalanabb ellenfelek, még a legerősebbek sem mentesek azoktól a kvalitásoktól amik emberivé, esendővé formálnak valakit.

Az Apocrypha sikeresen szakít azzal a narratívával, hogy egy maréknyi protagonistára összpontosítson, ezzel tuladjonképpen minden karaktert mérlegre helyez és a néző könnyen alakít ki kötődést többek felé, kiknek saját történetét a végzet így vagy úgy, szépen, tragikusan vagy másképp megkoronázni látszik. Emellett sok időt szán annak feltérképezésére, hogy milyen formákban bontakozik ki ez a mester és szolgáló alá-fölérendelt viszony és hogy milyen döntések nyomán válik egy élet igazzá, teljessé. Az animációja és a zenéje pedig egyszerűen remek lett, tekintve, hogy A-1 Pictures és nem ufotable stúdiós projekt, szép teljesítmény amit tovább políroztak a hasonlóan háborús Sword Art Online Alicization fejezetekben.

Valamennyit elvett a többi Fate széria élményéből, hogy ezzel kezdtem, mert bár szorosan nem kapcsolódik hozzájuk, elsőre rengeteg az információ, néhány karakter háttértörténete pedig nem irreleváns de míg az UBW és a Zero a maguk sajátos értékei miatt szintén jók, eddig egyedül az Apocrypha tudta elérni nálam a franchise-ból, hogy rekordmennyiségű karakterbe invesztáljak, a befejezése pedig messze a legkielégítőbb volt számomra a sorból. Hősök története a Fate, akik néha visszatérnek, más-más időkben és szerepekben, más-más arccal, egy olyan terv részeiként, ami messze túlnő rajtuk, az Apocrypha pedig a legtöbbjükre kellő figyelmet és hangsúlyt fordít. Ilyenekért lenne érdemes moziba járni.

Persze csak 18 év felett, mert a spontán, önkéntelen nemváltás egy műsorban látott karakterek hatására nem játék.