Epizód

– Ez eddig egy hatalmas katyvasz, és Chibnall előző történeteit nézve valahogy kétlem, hogy a végére értelmesen össze tudná kötni a szálakat. Humanoid kutyák, Sontárok, Síró Angyalok (Hozzájuk köthető az epizód legértékelhetőbb jelenete.), plusz ez az új ellenfél már kicsit sok lett, utóbbi pedig valószínűleg a Doki időlordok előtti idejéhez köthető, amivel azóta sem vagyok kibékülve és remélem, hogy Russel T. Davies a következő szezonban valahogy teljesen eltörli majd ezt a fordulatot.
– Amúgy nem unják még, hogy szinte az összes átívelő esemény a Föld, az egész univerzum pusztulásával, vagy a Doctor életének totális borulásával jár? Nem beszélve arról, hogy már minimum 50. alkalommal említik az idők hajnalát valami kapcsán, szóval elég zsúfolt lehetett ahhoz képest, hogy pont az lenne az idő HAJNALÁNAK a lényege, hogy akkor kb. még semmi sem volt, bár az idők vége is rengetegszer előkerült már, és mindig más formában, ami szintén nevetséges.
– Dan Lewis (John Bishop) engem túlságosan is Anson Mount-ra emlékeztet. Szerintem a castingnál kifejezetten a színész Tesco gazdaságos verzióját keresték, lehetőleg a legerősebb brit akcentussal, hogy felirat nélkül a felét se értsd annak, amit mond. Amúgy talán az ő karakterének kapcsán volt a legeredetibb ez a rész, hisz olyan útitársa még eddig sosem akadt a Dokinak, aki majdhogynem hajléktalan / anyagilag ennyire le lenne égve. (Végre valaki, akivel tudok azonosulni. XD)