Írjunk filmekből – kicsit máshogy! zóna

A hajam lobog a szélben, ahogy átkelünk a hídon._Nem is emlékszem mikor éreztem magam utoljára ennyire felszabadultnak. Valószínűleg még régen a tesómmal._ Ekkor hirtelen belém hast a gondolat, hogy anyukámnak tett ígéreteim ellenére eljöttem a városba. Ráadásul egy idegennel, akit fél órája ismerek! Hirtelen szabadságomat beködösítették baljós gondolatok.
– Hé! Próbálj meg sikítani! – kiált hátra Ian. Mintha érezte volna, hogy kezdek elszomorodni. Mintha tényleg megérezte volna, hogy kezdi elveszíteni a felszabadult énemet. Hát sikítunk, miközben száguldunk az éjszakában. – Így van! – nevet kedvesen, amikor önfeledten elkezdek sikongatni.

Mit sem sejtve sétáltam be a kifőzdébe Tommy-val az oldalamon, aki aggodalmas anyaként leste minden pillantásomat. Amint megcsapta az orromat a hamburger illata csipogott a telefonom. Az első kihívásom.
– CSÓKOLÓZZ EGY IDEGENNEL 5 MÁSODPERCIG?! – olvasom hitetlenkedve, és a vállam fölött már hallom is Tommy ellenző morgását.
– $100-ért. – jelenti ki nyersen, miközben a döntésemre vár.
Másodpercek alatt rengeteg kétely és félelem fut át az agyamon, de gyorsan mindet félresöpröm. Nem lesz semmi baj, mert van felmentő seregem. Meg aztán… Ha már most megfutamodok, akkor csak Sidney igazát bizonyítom. Nagy levegőt veszek, és mielőtt átgondolhatnám, rányomok az „elfogad” gombra.
– Csak csókolj meg egy random embert. – mondja lemondóan Tommy.
De mindketten tudjuk, hogy jól át fogom gondolni ki lesz az a random ember. A szememmel körbepásztázom az éttermet, ahol mindenki vidáman vacsorázik. Párok, idős emberek… Jaj ne! Kifutok az időből és nincs egy szimpatikus alak.
– Csak csókold meg azt a srácot! – mutat unottan egy középkorú alak felé, aki előtt halmokban áll az étel, pedig egyedül ül. Tudom, hogy Tommy rettenetesen dühös, hogy elrángattam, és alig várja, hogy mehessünk, szóval belemegyek.
– Oké, megcsókolom azt a srácot! – mondom elszántan. Majd még egy kételkedő pillantást vetettem a boksz felé, ahol ült. – Megcsinálom! – mondtam kicsit határozottabban.
De ebben a pillanatban az ételfoltos pólójával, kopott baseballsapkájával és erős izzadtságszagával együtt felállt és elhagyta az éttermet, és így észrevettem a mögötte ülő alakot, aki annyira belebújt egy könyvbe, hogy csak rövid, barna haja kandikált ki mögüle.