Az érzés, amikor… zóna

… újra jön a nyűg-logisztika, hogy mit-mivel cseréljél ki, hogy a törött tokot ki tudd dobni.

Már nincs épkézláb cseretokom. Vagyis, talán vannak még, csak fel kéne mászni a szekrény tetejére, ott – úgy dereng, hogy – van még egy régi doboznyi írott CD, de az akkora macera, hogy nyehh… Pedig nem ártana kicsit szelektálni, mert a rosszakat is csak kerülgetem már.

(Anyukám anno ugyanis felborította a CD-s polcomat, aminek hatására rengeteg gyári lemezem tokja ripityára tört, s akkor volt egy nagy körös „menteni a menthetőt” cserebere már a kéznél lévős írott dolgokkal.)

Ma is jött egy régen vadászott, extrém ritka lemezem, de persze a tok teljesen használhatatlan, hiába volt eleve fóliás a cucc. Grr.

…. látod, hogy egy olyan ember letiltott akivel soha egy szót nem beszéltél (legalábbis nem emlékszem, szóval túl emlékezetes nem lehetett…), tehát marad az, hogy szidtam a kis kedvencét, de annyi gerinc azért nincs benne, hogy legalább 1; ne jelentkezzen az én kihívásomra illetve 2; ne szóljon be úgy, hogy ne tudjak válaszolni…. Gyerekesség level 10000… :'D

… már második hete küzdesz egy irodalomkutatás-kiegészítéssel(!), amit egy éppen táppénzen lévő kollégádtól örököltél meg (mert a te szakterületedbe is vág a téma), s egy olyan valakinek csinálod, aki, amikor „felvetted a rendelését”, azt mondta a külön, s direkt feltett kérdésedre, hogy ó, bőven ráér, nem sürgős. Te két hetet mondasz neki (amúgy is ez a standard idő), de már egy héttel később jön a kollégádhoz reklamálni, hogy na de hol van már az anyag?!?!…

Megkapta aztán, amivel addig jutottam – egyéb bokros teendőim mellett –, s még ez a hét van / volt arra, hogy kiegészítsem a kiegészítést az amúgy is eredetileg megbeszélt határidőre…

A kolléganőid meg már azzal nyúznak, hogy engedd el a dolgot, mert a következő majd az lesz, hogy írjam is meg helyette a szakdolgozatot… És, ha a kb. 8 db A/4-es oldalnyi forrásból nem tudja megoldani a feladatot, akkor megérdemli, hogy megbukjon…

Hát, oké. xD

minden készen áll a holnapi programnyitásra és még csak fél 11 van.
Az elmúlt három és fél óra szorgos munkájának gyümölcse. Meg az elmúlt két hété.
Mindezt úgy, hogy tegnap a nap második felét masszív fejfájással kombinált szédüléssel és hányingerrel toltam végig. De muszáj volt kibírni.

apád is az Avatárt nézi és tetszik neki.
Pedig tök véletlenül bukkant rá és nem ismeri a rajzfilmet.

… kikészít a saját gondolkodásom. Jelenleg nincs normálisan netem, de tudom hogy ez nem egy igazi tragédia és a probléma meg lesz oldva – ha nem is azonnal, de hamarosan… És mégis az agyam kb. állandóan azon pörög hogy majd történik valami fontos amiről majd lemaradok amíg ilyen a helyzet. :/
Szeretnék agyat cserélni…
Amúgy gáz hogy sajnos ennyire net függő vagyok… Bár most végre megint többet/sokat olvasok legalább…

anno mikor betanultál minden sz@rt az orrodra hánytak, konkrétan mm hibákat, de ha te találsz hibát ne merj szólni mert ejnyebejnye, az úgyis jó, nem fog belekötni senki… wtf

… azon gondolkodsz, hogy a következő állásinterjún mit felelj a továbbra is nevetséges: „Miért szeretnél nálunk dolgozni?” kezdetű kérdésre.

… rájössz, hogy bármit is teszel, bármennyire is szeretnéd, nem minden történet végén vár ránk happy end. Olykor egyszerűen nem vagyunk méltók rá, nem érdemeljük meg, vagy nem vagyunk elég jók az eléréséhez.

… ilyen adatlapok jönnek velem szembe.
Ennyi az információ rajta, ami látszik. Ezek olyan sorozatok, amiket a napokban kezdtek el vetíteni, és van teljesen feltöltött imdb adatlapjuk.