Az érzés, amikor… zóna

….11,5 óra munka után rájössz arra, hogy ha mindent megcsináltál volna amit kellett volna még most is ott ülnél…

… végigcsinálod életed első IQ-tesztjét, és az jön ki neked, hogy 135.

(Ez állítólag már egészen vállalható eredmény. És, ha ez igaz, akkor az részemről megnyugtató is… Talán – a látszattal ellentétben – mégsem vagyok annyira hülye. :'D)

. . .szeretnél mozizni, pláne két hónap kihagyás után, de azóta sincs olyan film, ami igazán érdekelne.
(+ az utcai „baleset” óta (még) nem szívesen mész emberek közé)

kártyával fizetnél, de nem fogadja el a terminál a kódot, te meg lesápadsz, hogy van-e elég pénz a kártyádon. Aztán kiderül, hogy a terminál a pár perccel azelőtti áramszünet miatt nem üzemel.

De a biztonság kedvéért itthon ellenőriztem a netbankom. Minden oké vele, nem volt betörés – amit jelzett volna a telóm –, de azért a jelszót megváltoztattam. Megint, mert ezt rendszertelen időközönként megteszem. Biztos, ami biztos. Amúgy meg volt elég pénz a kártyámon, hiszen nemrég kaptam fizut. De azért kissé megijedtem.

…rájössz,hogy felesleges minden üzenetet elolvasnod egy messenger csoportban,mert csak elvétve olvasható hasznos információ

…majdnem lekésed a repülőt,mert otthoni torna közben produkáltál egy szalagszakadást.

…törölsz a várólistádról 1100 filmet és sorozatot *-*. Végre azok vannak rajta amit meg akarok és meg kell néznem. :D

… egy hét után végre hazamegyünk a két éves lányommal a kórházból.. hányás – hasmenés… szeretném már elfelejteni ezt.

…anyukáddal megbeszéltek egy menekülési tervet,arra az esetre,ha máshova kiterjedne a háború,te meg már készülsz arra,hogy hogyan segíts neki.

… kolléganőm azt mondta, hogy már csak miattam nem mondott még fel. Iszonyú jól esik de közben szomorú is hogy tényleg ennyire rossz lenne a helyzet?! :/