Kedvenc
Nem vártam tőle sokat. Az elején mégis tetszett ez a könnyed, pörgős cselekmény, jó volt, hogy a történetek nem függnek össze, és önállóan is lehet őket nézni, aztán elveszett az érdeklődésem és végül alig tudtam rá figyelni.
A krimi nem az én műfajom, itt viszont egész jó volt. Reni, bár van pár közös tulajdonságunk, nem volt a legszimpatikusabb. Leginkább azokat a részeket szerettem, amik az észjárásáról szóltak, de ezt jobban is ki lehetett volna használni.
Egyszer jó volt megnézni. Kíváncsi vagyok a francia verzióra is, lehetett érezni a nyugat-európai átfedést.
Mairi: Now every year about 2% of the spirit is actually lost. It just disappears and evaporates into thin air. Gone forever. It's what we call the „angels' share”.
Márquez könyvéből valószínűleg nem lehet jobb filmet csinálni, mint ez a sorozat.
E tekintetben egy nagyon ihletett, szép és igazán profi sorozatot kaptunk.
Ugyanakkor a Száz év magány nem a legjobb alap szerintem filmkészítéshez.
Szerencsére már olyan rég olvastam a regényt, hogy nem igazán okoz gondot a sorozat önálló alkotásként való szemlélése.
Igazából addig tetszett, amíg az alapító, első José Arcadio aktív szereplő volt. Addig sem éreztem ugyan azt a nagy behúzó erőt, de a megteremtett filmbéli világ tetszett. Aztán nekem valahogy ellaposodott az egész.
Lehet persze, hogy a háborús részek miatt, nem tudom, de mintha a szálak is túl soknak bizonyultak volna.
Mindenesetre kedvet csinált a könyv újbóli elolvasásához.
És ne gondolja senki, hogy a könyv olvasását pótolhatja a sorozat megnézése.
Márquez remekműve ugyanis sokkal több, mint egy családtörténet.
Valamiféle élő, lélegző világ, egy nyelvi, gondolati, irodalmi csoda.
