Kedvenc
Én ehhez kevés vagyok. Fogalmam sincs, miért jelölik Oscarra, semmit nem látok benne, ami kiemelkedő volna. Lehetséges, hogy túlságosan művészfilm, és ezért nem értem ezt, de atyaég, halálra untam magam ezen a filmen.
Talán az sem kedvezett számomra, hogy egy olyan könyv elolvasása után néztem meg, amiben brutális, marcangolós sellők gyilkolásztak le egy fél hajónyi embert. Ez az erőltetett romantika itt pontosan ez volt: erőltetett és taszító. Kiéhezett szendeszűz csaj egy vízi lényre gerjed, mert nincs más alapon akkor ez is jó lesz…
Komolyan nem tudom, mit mondjak rá. Voltak jó elemei, tetszett a látványvilág, bár sajnáltam, hogy az ’50-’60-as (?) években játszódott, elképzelni sem tudok annál unalmasabb kort. Aztán a színészek sem hoztak lázba, főleg Hawkins nem, szubjektív nagyon, de antipatikus ez a színésznő. Van valami az arcában, amitől a hideg ráz ki.
A történet viszont hatalmas negatívum. Végig azon agyaltam, hogy ha del Toro ezt fordítva süti el (ha a szörny a nő, és az emberünk egy férfi), akkor hány feminista lovagolna most itt, azt sikongatva, hogy hogy merészelte ezt megtenni és képernyőre vinni del Toro? Másrészről szimplán abszurdnak tartom ezt az egészet. Mondhatják rám az emberek, hogy régimódi, begyöpösödött vagyok, de tényleg romanticizálni akarunk egy vízi lény és egy ember kapcsolatát? Nem lehetséges, hogy van ebben valamiféle bújtatott perverzitás és (na jó, most kimondom, nem érdekel) aberráció? Oké, hogy legyünk liberálisak, de nekem ez sok volt. Még ha művészfilm is, még ha ez a vízi lény valami egész mást akart megtestesíteni (amire látható módon nem jöttem rá), akkor sem érzem azt, hogy ez így, ebben a formában rendben volna. Ha a film hangulatát sokkal fantasysebbre készítik, ha nem ragaszkodott volna del Toro ennyire a realitás talajához a lényen kívül, akkor talán el tudtam volna rugaszkodni én is, de így ez most nem. Nagyon nem.
