Csengsz

A Pókember – Hazatérés sokak szerint minden idők legjobban sikerült képregény adaptációja, többek közt a főszerepet játszó Tom Holland egyedi bája és az emberközeli cselekménye miatt. Mikor először volt szerencsém látni ezt a filmet, valahogyan nem fogott meg úgy, mint sokakat. Azonban (egy második, pattogatott kukoricát és minden egyéb rágcsát mellőzve és csak is a cselekményre koncentrálva, telefonhívások hiányában telt filmnézés alkalmával) úgy alakult, hogy jómagam is beállok a filmet és nem utolsósorban Tom Holland becses személyét méltatók táborába, mégha csak fél lábbal is.
A cselekményt nem részletezném, ezer helyen megtalálható az interneten, és nem mellesleg valóban érdemes is megnézni a filmet, így nem bocsáltkoznék az apróságokba.
A barátságos és közkedvelt Pókember. Valószínűleg már mind hallhattuk ezt a Peter Parkert illető jellemzést, ám ebben a filmben valóban mindez érvényesül: Peter igazi kamasz, a tinédzserlét minden gondjával; a folyosón beszólogató diákoktól, a népszerűtlenség könnyeden nyomasztó érzetén keresztül az iskola legszebb lányának túl rövid pillantásaiig minden. Ehhez persze még hozzájön a felelősség, amit csakis a nagy hatalomhoz jár, nevezetesen az, hogy egy kamasz fiú miként rohangál piros-kék melegítőben Brooklyn utcáin, és ment meg minden idős nénit a zebrán és kap el minden biciklitolvajt.
A Tom Holland-féle Pókembernek valóban megvan az a plusz, amit már korábban említettem: a bája. Mindig is Pókember volt a legemberközelibb Marvel hős, és a Hazatérés éppen ezt az emberséget hangsúlyozza a lassan kliséssé váló ikonikus szuperhős alakok után Tom Holland üdítően friss csetlés-botlásaival és könnyed humorával. Valószínűleg ez az apró stílusváltás is hozzájárulhatott a film sikeréhez.
Persze Peter Parker a Hazatérés során sem lazsál, sőt, egyedül ered egy középszerű fegyvergyártóvá avanzsált férfi, a Keselyű nyomába, időnként maga Tony Stark felbukkanásaitól kísérve.
Iskolai bál, chituri akkumulátorok, humor, a nagy mentor-/apafigura, és mindez egy könnyed, követhető, karakterhű cselekménybe csomagolva.
A Pókember – Hazatérés minden mozzanatában szerethető film, (köszönhető ez a közvetlen stílusának és Tom Holland remek alakításának – sziporkázik az esetlen, kamasz hősszerepben) és minden bizonnyal segít abban, hogy mi mind hazataláljunk egy kicsit a Marvel eredettörténeteinek ingoványos dzsungelében.