Natalia Oreiro uruguayi

Ahogy sokan, úgy én is a Vad angyal révén találkoztam vele először. Megfogott az ottani karakterének sok arca, majd ezzel párhuzamosan az őt alakító színésznő is, aki hasonlóan bohókás és gyermeki, mégis át tud vedleni dögös csajjá, ha úgy hozza az alkalom…
Ezt követően egyértelműnek tűnt, hogy a többi sorozatába is belepillantok, de őszintén szólva egyiktől sem lettem igazán függő. Sőt, az alakítások sem voltak annyira átütőek, nem mutattak sok újat a többihez képest, úgyhogy a magam részéről ezt a vonalat elengedtem. (Amit picit sajnálok, mert azóta sok komoly filmdrámában is feltűnt már, és ezek érdekelnek is, remélem, egyszer ezek közül is sorra keríthetek néhányat. Lehet, hogy rövid úton megcáfolna és leesne az állam az alakításától – mint anno Fernando Colunga esetében is, úgyhogy színésznői mivoltáról ezért nem is nagyon nyilatkoznék többet.)
Nade. Naty számomra elsősorban énekesnő (volt). A mai napig szeretem a dalait, sőt, hallgatom őket, a szövegeket is kívülről tudom. (A lemezei pedig eredetiben beszerzősek, bár itt is akad 1-2 elmaradásom, de majd valamikor pótolom őket, csak érjem utol magam.) Annak idején azonban – sokakkal ellentétben – nem voltam elájulva az élő teljesítményétől. Hiába szerettem, mindig jól beszóltam, milyen hamis, amiért ki is kaptam mindig, hogy botfülem van. :'D (Pedig nem is. :P Sőt. :D) Viszont. Ez már múltidő, a hölgy ugyanis úgy összekapta magát, hogy olyan pöpec élő koncerteket tol le, hogy az embernek leesik a haja. Úgyhogy most már nyugodt szívvel mondhatom, hogy ő tényleg egy énekesnő. Tessék csak rákeresni, aztán meg csodálkozni.

Magánéletileg pedig csak annyit mondanék, hogy tökjó. Tökjóó… Tökjóóó!… :D