Dániel idézete

Emlékszem egyszer még fiatal koromban mentem haza felé a moziból v. nem tudom honnan a metrón. Szembe velem ült egy lány, és emlékszem a ruhájára. Itt elől végig gombok egészen idáig. Soha olyan gyönyörűt még nem láttam, akkor még szégyellős voltam. Amikor visszanézett rám, elkaptam a szemem. Aztán kicsit később megint visszanéztem és ő állta a tekintetem. Mikor eljött az én megállóm, leszálltam, az ajtó bezáródott, és ahogy a kocsi távolodott, ő kísért a szemével és alig észrevehetően elmosolyodott. Borzalmas volt. Szerettem volna feltépni az ajtót, minden este vissza mentem ugyanabban az időben, heteken át, de soha többé nem láttam. Ennek már harminc éve, de nem múlt el egyetlen napom sem azóta, hogy ne jutott volna az eszembe. Nem akarom, hogy ez megismétlődjék velem.