Gothic  értékelése

Nagy csapás nekem, Addamséknek és a világnak, hogy ez a projekt nem Tim Burton kezei között kötött ki…

Habár a végére képes voltam szerethető momentumokra bukkanni, és sokat fejlődött a film ahhoz az első harminc perchez képest, amiben abba akartam hagyni a nézését, de még így is csak egy kegyelem-négyesre futotta. Bugyuta, igénytelen, kínos, hangulat nélküli, és még csak egy szeletet se ad vissza az Addams család világából, mintha csak köze se lenne az alapanyaghoz.

A magyar szinkronért felelős brigádot érdemes lenne megmártóztatni egy hordó mézben, aztán kifektetni egy hangyaboly tetejére, hogy képet kapjanak arról a kínról, amit az ötleteik idéztek elő. Pugsley helyett Mopszli, Wednesday helyett Szerda, Lurch helyett Görcs, Gomez helyett Gustavo, Morticia helyett Mortenzia, Fester helyett Ragya… Minek? Miért vagyunk mi magyarok még 2019-ben is olyan téves felsőbbrendűségi tudatban, hogy lazán belenyúlhatunk egy film adataiba, lazán lecsinálhatjuk, hogy mit találtak ki a készítők, és átírhatjuk a saját szájízünk szerint? Honnan veszik ehhez a jogot és a bátorságot? Ráadásul amellett, hogy teljesen nevetségesen hangzanak a változtatások, még szükségtelenek is, mert ma már nem abban a korban élünk, amiben ebben az országban a nagy többség tök hülye volt az idegen nyelvekhez. A célkorosztály megkockáztatom, hogy pengébb az angol nevekben és kifejezésekben, mint a szüleik a magyarban.

A fordítási merényleten túllépve a film fő negatívumai közé tartozik, hogy hiába titulálja magát Addams family feldolgozásnak, hiába nyúl karakterekben és egyéb elemekben az alapművekhez, mégse képes megfelelően követni őket, mégis olyan, mintha ez egy teljesen önálló, új sztori lenne, amire csak ráhúzták a nevet. Gondolok itt arra, hogy a személyiségek, a döntések és a viselkedésformák, a megjelenített mentalitások alapjaikban véve ütköznek azokkal, amik Addamséket jellemzik. Az Addams család a maga nemében fura, de nem kirekesztő, nem ítélik el az átlagos embereket, nem mutogatnak rájuk ujjal attól függetlenül, hogy az életmódjukat nem bírják a magukénak érezni; sőt, már-már könyörtelenül és ellentmondást nem tűrően vendégszeretőek. Ellenben ebben a filmben még a városiakkal érintkezés gondolatától is ódzkodtak, Morticia pedig kifejezetten ellenséges volt a lakosokkal. Az Addams család tagjai nagyon lelkesen, szenvedélyesen szeretik egymást, minden körülmények között összetartanak, ehhez képest Morticia látványosan szabadulni igyekezett az anyósától, Wednesday pedig a cselekmény egy szakaszában totálisan hátat fordított mindenkinek, és hagyta őket főni a saját levükben. Az Addams család tagjai nem akarják se a saját gyerekeiket, se idegeneket erőszakosan a saját képükre formálni; speciel a második részben Morticia és Gomez rengeteg olyan dologban feltétlen és szájhúzás nélküli támogatást nyújtott, ami nem tetszett nekik, de Debbie javaslatai miatt azt gondolták, a gyerekeik vágynak rá. Wednesday egy kiemelkedően intelligens, művelt, racionális, hűvös és zárkózott személyiség, nem pedig egy tucat introvertált hősnő. Nem utolsó sorban pedig bár rajonganak a bizarr és sötét dolgokért, Addamsék nem igénytelenek, nincsenek koszban, nem mosdatlanok, nem rombolják tudatosan az otthonukat. Addamsék nem ostobák, nem szellemileg visszamaradottak. Ebben a filmben pedig a felsoroltakat és vagy ezernyi dolgot egyáltalán nem akarództak figyelembe venni, így nem is lettek hitelesek.

A zene az tetszett, viszont a hangulatot egyáltalán nem sikerült megfogni, olyan, mint egy átlagos rajzfilm. A stop motion műfaj nagy szerelmese vagyok, ellenben kifejezetten csúnya és igénytelen lett a kivitelezés ebben az esetben mind a bábok, mind az utómunka tekintetében. A figurák vagy pálcikák, vagy golyók pálcika végtagokkal, a nők még közöttük is irreálisan gebék és szinte mindenki többé-kevésbé vízfejű. Egyáltalán nem esztétikus vagy stílusos a küllemük, sokkal inkább gyerekes, gagyi. Talán a plakát fest a legjobban a vizuális megjelenítés frontjából. A humor a filmekben morbid és intelligens, ellenben itt buta és közönséges, egyszerűen nem akartam elhinni, hogy egy Addams family filmben altesti humorral fogok találkozni! Ez annyira primitív és megalázó az alapművekkel szemben. A filmeken könnyesre röhögtem magam, az animált változaton csak időnként mosolyodtam el, legnagyobb részben meg értetlenül fintorogtam, hogy valóban elég ez a szint, valóban ezt kéne viccesnek tartanom.

A történetben nincsen túl sok extra a fentebbiek fényében, és engem zavart, hogy noha 12-es karikával fut, mégis annyira szájbarágósan oktató jellegű bizonyos pontokon, mint egy kicsi gyerekeknek készült mese. Ezen felül a cuki, pasztell, mindenki egyforma kisváros VS Addamsék konfliktus több fázisa is túlontúl az Ollókezű Edward (1990) című filmre emlékeztetett. A lakosok után kémkedő, majd őket mesterségesen összeugrasztó, boszorkányüldözést generáló méhkirálynő szála tetszett, mint ahogy az is, hogy fokról-fokra kiderült, a város szabványnak megfelelő részéről származó szabványpolgárai is egytől-egyig rendelkeznek egy vagy több fura szokással, mint ahogy Addamsék is ugyanolyanok a sokkoló máz alatt, mint minden más család. De sajnálatos módon túl bugyuta és egyértelmű volt a közlésmód.

Az én elvárásaimat durván alulteljesítette, és bár eleinte kimondottan örültem neki, hogy készül egy új változat, maradni fogok annál a két filmnél, amibe sokkal több igényesség és intelligencia szorult.