Aranyos kis sorozat volt, de mégis van egy kis hiányérzetem, pedig a színészek jól játszották a szerepüket, a történetben is volt jó ötletek.
Gu Chuan egy baleset (na jó valójában gyilkosság) következtében súlyosan megsérül. Szíve olyan károsodást szenved, hogy csak úgy marad életbe, ha egy új technika segítséggel mechanikus szívet kap. Szíve miatt sok mindenről le kellett mondania: kapcsolatokról, sportról és mindenről, ami megemelheti a pulzusát. Tíz évvel később Gu Chuan neves építész, cége sikeres, amit legjobb barátjával vezet. Megismerkedik egy fiatal lánnyal, Xiao Ninggel, aki mindenféle munkákat elvállal, hogy eltartsa családját, és emiatt félbe kellett hagynia építész tanulmányait. Szomorú múltja ellenére, igyekszik pozitívan és optimistán gondolkodni, ami lassan átragad Gu Chuanra is, és sikerül kicsalogatni a férfit a csigaházából.
Nagy fordulat nem volt, nyilvánvaló volt az első pillanattól kezdve, hogy ők ketten már találkoztak tíz éve a „balesetnél”. Az, hogy kiáll a tíz évvel ezelőtti eset mögött, szintén nem volt titok, bár ezt a történetszálat csak az utolsó részben zárták le. Valójában ez a sikkasztás-gyilkosság csak egy mellékszál volt, a hangsúly inkább a mechanikus szívvel élő Gu Chuanon volt, aki egyre emberibb lesz, miközben beleszeret a hősnőbe. Bár döcögősen indult nyilvánvalóan egymásra talál a két hősünk legjobb barátai is. A kapcsolatokon kívül az építészet és a tervezés is nagyobb szerepet kapott, tetszettek ezek a részek, az épülettervek, az iroda mindennapjai.
A négy főszereplőt kedveltem, és nagyon jó színészeket választottak a szerepre, szerintem senki nem tud olyan hitelesen könnyezni, mint Fair Xing vagy olyan melegen, szívbe markolóan mosolyogni mint Allen Ren. Yan Yan és Cheng Ran párosa inkább a komikumot képviselte, de így is jó volt köztük a kémia. A mellékszereplők közül Su Man Lint nagyon utáltam, alig vártam, hogy valahogy kiírják, ritka idegesítő egy nőszemély, viszont a Ge Shi Min nagyon jól alakította. Az egyik kedvenc karakterem Wen Wen volt, egy igazán, kedves és támogató karakter, aki empatikus és intelligens. Elsőre is ismerős volt a színésznő, de annyira másfajta karaktert játszott, hogy jó ideig nem jöttem rá, hogy már láttam. Az abszolút kedvencem Jégkrém volt, és ha nem ilyen lett volna szegénynek a sorsa, lehet egy csillaggal többet kapott volna a sorozat.
A vége happy end lett, vagy valami hasonló: a szerelem győz, a gonosz elbukik, de azért sikerült megijeszteniük, hogy valaki nem éli túl a sorozatot.
