Magyarország a szocializmusban csak azért lehetett a legvidámabb barakk, mert a kolumbiai drogkartell bevonásával évente több tonna kábítószert csempészett be az Egyesült Államok területére. Az Újpesten előállított metakvalon nevű drog terjesztésében aktívan részt vett a Los Angeles-i magyar… [tovább]
Vörös narkó (2024) 11★
Szereplők
Kedvencelte 1
Várólistára tette 4
Kiemelt értékelések
Érdekes sztori, de maga a dokumentumfilm jelleg sokszor sérül, néha elég zavaros a sztori, sokszor nem értettem, miért kevernek bele neveket, és hát ennyiszer nem illene egy dokuban azt mondani, hogy valószínűleg. Több tény, több szám, több konkrétum kellett volna.
A képanyagról nem is beszélve, pl. a titkárnő szexjelenete hogy a fenébe is jött ide?
Azért mindenképp érdemes megnézni, és elgondolkozni azon, hogy napjainkban is ugyanilyen, vagy nagyobb disznóságokat művelnek a politikusok.
A téma rendkívül fontos és jó – ezt nem lehet elvenni a Vörös narkótól. Ugyan az elmúlt tíz évben közepes olvasottságú cikkekben apránként feltárták már ennek a bizonyos Amerikában terített, magyar gyárakból származó és a magyar népköztársaság által csempészett kábítószernek a történetét, mégsem ütött át a téma, nem érzem azt, hogy ennek a sztorinak az ereje eléggé megragadta volna a társadalmunkat. Pedig itt nem a Mező Gábor által folytatott karaktergyilkosság-szagú, monoton lepellerántásról van szó: a Vörös narkó készítői ügyeltek arra, hogy támadhatatlanok maradjanak, hogy mindig elég magasról szemléljék az eseményeket és inkább átfogó képet adjanak, mintsem hogy nagy figyelmet felkeltve ma is élő, ma is aktív, közfigyelemre számot tartó személyeket keverjenek bele a történetbe – pedig ilyen azért, lássuk be, biztosan van még ma is bőven.
Minden más azonban fáj, de nagyon. A Vörös narkó nagyon amatőr doku, főleg a mai mérce szerint, hisz manapság már minden hírportál rendelkezik egy komplett videós stábbal, ezek rendszeresen teszik közzé a saját „egészestés” műsoraikat, nyomozati anyagaikat. A Vörös narkó mintha nem is ebben a mozgóképes tartalomgyártó dömpingben született volna. Szövegei furcsán megfoghatatlanok, általánosítanak, biztonsági játékot sejtetnek a háttérben. A narráció önismétlő, sőt, sokszor a megszólalók által elmondottakra dupláz rá abszolút funkciótlanul, időhúzó jelleggel. A játékfilmes betoldások egyenesen minősíthetetlenek, nevetségesek és nem is passzolnak a filmhez – ilyen drága lenne az archív felvételek használata? Mindemellett az a néhány felvétel, amivel Escobar embereinek kegyetlenségét, vagy az amerikai magyar maffia viseltes dolgait igyekeznek bemutatni, olyan durva lett, hogy a cucc megérdemelten kapta meg a 16-os karikát, és akkor az irodában orgiára készülő elvtársnő és az elvtársak még szóba se kerültek…
Jó téma, ajánlott doku, de bosszantóan gyenge kivitelezésben.