Várólistára tette 8
Kiemelt értékelések
Trillion Game avagy hogyan legyünk átlag csórókból mocskosul gazdagok.
(Most mondhatnám, hogy nem minden hátsó szándék nélkül kezdtem el nézni… :D)
Nagyon pörgős, nagyon izgalmas, nagyon fordulatos, és ami a legfontosabb: nagyon szórakoztató.
Ez egy olyan sorozat, ami bizony részről részre egyre jobb lett. Már az elején is tetszett, de a végére olyan szintre pörgött fel, hogy alig bírtam magammal, és munkába menet-jövet is ezt néztem telefonon, a tömegközlekedésen.
AMI NAGYON TETSZETT:
– A rendezés, a hangulat! Egy perc unalmas üresjárat sem volt!
– A karakterek! Mindenki telitalálat, de kiemelném a főbb szereplőket. Imádtam Harut (az önbizalommal teli, minden hájjal megkent, mindenkit elbájoló szélhámost), Gakut (az önbizalomhiányos, számítástechnikai zsenit, akinek szinte nulla szociális érzéke van), és Rinrint (a szinte már nevetségesen becsületes virágáruslányt, akit beszervez a két srác a cégbe harmadiknak). Az „ellenséges” oldalról nagy kedvencem volt Kirika (a gazdag céges örökösnő, akinek a törtető stílusa ellenére mégis van gerince).
– Haru és Gaku barátsága. Hogy teljesen ellentétei egymásnak, és pont ettől alkotnak olyan jó csapatot. (És imádtam, hogy Haru sose lopta el a rivaldafényt Gaku elől, mert mindig hangoztatta, hogy Gaku egy zseni és az ő szaktudása nélkül a cég se létezhetne. :))
– Kirika és Haru folyamatos rivalizálása, és hogy mindig forrt köztük a levegő.
– A sok-sok trükkös, váratlan fordulat.
– A humor! Olyan jókat kacarásztam! :D
– Haru röhögése. (Mint valami betépett szamár… :D)
AMI NEM TETSZETT:
– Bár Kedoint végül nagyon-nagyon megkedveltem, az egyik korai húzása nagyon nem tetszett. spoiler
Összességében: nagyon tetszett, izgatottan várom a következő évadot. (És erős kísértést érzek, hogy elolvassam a mangát, amiből készült. >_<)
