The Image (1969) 60% 3★

Nagyjából közmegegyezés tárgya, hogy David Bowie jó színész volt, noha néhány ikonikus, színpadi perszónájával erősen összekötött szerepformáláson kívül ezt igazából sosem bizonyíthatta, színművészi képességeit teljes mértékben zárójelbe tette zenei karrierje – aminek viszont mindig is szerves része volt egy rátermett előadó ezerféle forrásból merítő eszköztára. Bowie hódító népszerűsége és állandóan változó arculata mögött mindig ott feszült egy vérbeli művész kreatív lüktetése, mely az évtizedek során néha mélyre merült a függőségekben és zavarokban, néha elfogytak az energiái, néha újra fel kellett fedeznie saját magát, néha pedig egyszerűen rossz döntéseket hozott és a rajongók diszkrét félrenézése mellett kellett visszakormányoznia magát a helyes irányba.

Mindez talán azért lehet fontos, mert egy-két plusz információval tökéletesen megérthetjük, hogy a The Image-ben látható David Bowie még nem az a David Bowie, akit a hetvenes évek zenéjét kedvelő közönség rajong körül máig is. A Michael Armstrong által írt és rendezett darabot 1969 januárjában mutatták be, közel fél évvel azelőtt, hogy a nagy áttörést jelentő Space Oddity lemezének a felvételei egyáltalán megkezdődtek volna – Tom őrnagy még a kanyarban sem volt ekkor, Bowie a ’67-es első albumának langyos fogadtatásán evickélve előre művészeti tanulmányokat folytatott, az avantgárd, a Commedia dell’arte, a pantomim és a folk zene ötvözetét előadva lépett fel hozzá hasonló fiatal előadókkal, beugrott például a T-Rexbe is, de mint pantomim táncos.
Szóval a The Image egy formálódó, de tehetséges, megnyerő kisugárzású színészt léptet a néző elé, nem pedig egy befutott popsztárt. Mindennek a tetejébe a film jó. 15 perces sötét és nyugtalanító műsorideje mintha csak a Lock Back in Anger videóklipjének egyfajta előzménye lenne, a műalkotás közbeni tudati meghasonlás leképzése, az elmében lejátszódó folyamatok manifesztációja. A téma és a kivitelezés tekintetében szerintem hathatott a filmre Polanski ’65-ös Iszonyata is. Michael Byrne és Bowie párosa friss, átütő, szép, a filmhez komponált doborientált zene (mellőzve Bowie bármiféle közreműködését!) kreatív és hatásos.

Tetszett, Bowie rajongóinak, különösen a Bowie sokféleségét kedvelőknek egyenesen kötelező nézés!