Már ott sejtettem, hogy imádni fogom ezt a filmet, mikor a főszereplő a film elején laposra verte a bárban a volt katonatársa öccsének a zaklatóit, és ott lettem végképp biztos benne, mikor befenyítette az igazgatót.
Ez egy remekül felépített film lett, ami végig bizonytalanságban tartja a nézőt azzal kapcsolatban, hogy mik is lehetnek David valódi szándékai, mennyire is jó ő valójában, vagy csak azt mutatja és azt mondja, amit éppen az őt befogadó család hallani akar, na meg sosem lehetett tudni, hogy éppen miképp fog cselekedni a következő pillanatban. Dan Stevens pedig remek választás volt a főszerepre, simán vitte a hátán az egész filmet.
