Seasons (2018) 80% 6★

Szép is, szomorkás is, de igazából nekem pont azt nem adta vissza, amit az évszakszimbolikában szeretek (és amit rengeteg mű, a „Tavasz, nyár, ősz, tél és tavasz”, vagy populárisabbak közül a Kaliforniai álom és a Hakuouki kiválóan megragad) hogy mindegyiknek van szép oldala, és egyfajta sötétsége is. A tavasz nagyon pozitív, az újjászületés, a remény, a szerelem, de egyben benne van az a fiatalos, sokszor buta és kártékony naivitás, a nyár a boldogság, az élet, de benne van a szenvedély, ami túlzásokba vihet, az ősz az öregedés, az elmúlás közeledése, de egyben az elszámolás az élettel, az utolsó lehetőség tanulni és tanítani, a tél pedig bár a halál, de egyben az eredmények learatása, a megpihenés és az emlékezés is. Itt a tavasz és a nyár teljesen pozitív, a tél és az ősz teljesen negatív, a visszatérő tavasz pedig valahogy nem hozza az eredeti a reményteljességet, még a kisebb szimbólumok mellett sem. spoiler
Így összességében közepes, egyszernézős – megérinti az embert, de nem a jó módon.

Arra nem jöttem rá milyen növényke akar lenni a leányzó, de meglepően kitartó volt a 4 évszak szeszélyei mellett. Érdekes jellemekkel voltak felruházva az évszakok. Így is lehet megközelíteni a témát, bár egy kicsit szélsőséges módja.