Puskin drámájához a múlt század végén komponált zenét Rimszkij-Korszakov, klasszikus stílusból építkezve. Mozart és Salieri ellentéte a művészetekben vissza-visszatérő. A dallamos muzsika jól érzékelteti a művész-zseni és a mesterember szembenállását, s annak lelki hatását.
Mozart és Salieri (1986) 1★
Szereposztás
| Márk László | Wolfgang Amadeus Mozart |
|---|---|
| Polgár László | Antonio Salieri |
Várólistára tette 1
Kiemelt értékelések
Londonna
4 hozzászólás
Régen láttam a Milos Forman filmet, meg színpadon is volt szerencsém a történethez, de Puskintól valahogy még kimaradt ez a sztori, úgyhogy gondoltam, hozzácsapom az ismereteimhez, már csak azért is, mert tavasszal ismét „aktuális” lesz. Na jó, az is a Schaffer-féle lészen majd valójában, de sebaj.
Nem vagyok egy zenés színház rajongó, az az igazság. Régen jobban feküdt a műfaj, de mióta a csapból is csak musicalek folynak, ezért ma már – néhány kedvencet leszámítva – inkább elhatárolódom. Az opera persze más, de ott sem viselem jól, hogy „mindig csak olaszul vernyákolnak”, szóval, üdítő, amikor ezt valami más nyelven hallhatom. Mint pl. most itt is. :D
Node. A sztori / konflikt. Annak idején, mikor először találkoztam a felállással (tinédzserként), talán picit jobban Mozart párti voltam, azt hiszem. Aztán, amikor színpadon láttam, ott volt bennem némi vívódás (a szereposztás miatt, elsősorban), hogy akkor most kinek is szurkoljak. :D (Szerencsére legközelebb ilyen problémám most nem lesz, haha. :'D) Mai fejjel nézve azért kicsit árnyaltabbak a szereplők, mint ahogy annak idején szemléltem őket, s ennek fényében Salieri is érdekes fickóvá érett. Sőt. Imponálóbb, mint a gyakran kifejezetten irritáló, nem egyszer tiszteletlen és túlbuzgó Mozart. Természetesen nem kell, és nem is lehet megveregetni Salieri vállát azért, amit tett, és, ahogy viselkedett, de mondjuk ki: azért őt is meg lehet érteni valahol. (Aki pedig azt állítja, hogy a művészek között nincs féltékenység / irigység, legalább mélyen legbelül, az hazudik. :D)
