Tezuka Osamu filmjében – legalábbis primer olvasatban – egy repülőmókus, illetve az otthonául szolgáló erdő életét és történetét kísérhetjük végig. A történet kezdetén szemtanúi lehetünk, ahogy a helyi favágók kivágni készülnek a mókuscsalád otthonául szolgáló fát. Az apamókus kétségbeesetten… [tovább]
Tezuka Osamu filmjében – legalábbis primer olvasatban – egy repülőmókus, illetve az otthonául szolgáló erdő életét és történetét kísérhetjük végig. A történet kezdetén szemtanúi lehetünk, ahogy a helyi favágók kivágni készülnek a mókuscsalád otthonául szolgáló fát. Az apamókus kétségbeesetten próbálja menteni a porontyokat, de egyiküket kiejti a szájából. A kis mókust az erdő egyik fája neveli fel. Vágyát, hogy meghódítsa az eget, kinevetik az erdő állatai, de a repülőmókus hamar a levegőben találja magát, megküzd az eget eddig uraló madarakkal, majd a környék „urává” lesz. Hamarosan azonban rá kell ébrednie arra, hogy az erdő igazi ura az ember, aki kénye-kedve szerint bármikor elpusztíthatja azt. A történetben több tragikus fordulatot is találunk, az eredendően pesszimista hangvételt (a természet teljesen kiszolgáltatott az embernek) nem fogja végérvényesen feloldani a gonosz bűnhődése sem. (A negyedik tételben már az erdő ipari méretű kiirtásával találkozunk.)
A film igazi érdekessége azonban a vizuális megvalósítás. Tezuka egyfajta reflexiót készít az animációs filmről: ahogy a történetben egyre előrébb haladunk, úgy válik egyre kifinomultabbá, korszerűbbé az animációs technika. A történet elején XIX. századi metszeteket látunk csupán, állóképeket, majd egyszerű vonalrajzon keresztül eljutunk a fekete-fehér, majd a színes mozgóképig, végül pedig már kompjúter-animációs támogatással elkészült képsorokkal zárunk. A kis mókus is, mintha az animáció allegóriája lenne: az eget meghódítja, bár társai (talán a fotografikus filmek) kinevetik, ő meghódítja az eget, igaz, a világ egyre szorongatóbb kérdéseire ő se fog megoldást találni.
A történethez nagyszerű aláfestést ad Csajkovszkij IV. szimfóniája. Ily módon leginkább a Disney-stúdió által 1940-ben készített Fantázia filmhez lehetne hasonlítani a művet. A rajzstílus a fentieknek megfelelően szinte percenként változik, fejlődik és komoly animációtörténeti sajátosságokat is felvonultat. Egyes képrészletek kifejezetten magukon hordozzák a Disney-örökséget. (Tezuka stílusa igen sokat merített az amerikai rajzfilmek stílusából, nem csak a Disney-filmeket, de a Fleischer-fivérek stílusát is felfedezhetjük filmjeiben.) Különösképpen a színes részletek első megjelenése kiemelendő: a színekben tobzódó, dűlöngélő fák és virágok egyértelműen Disney első színesfilmjét, a Flowers and Trees-t idézik, de a fiatal mókus (a fekete-fehér mozgó rajzfilmstílus megjelenése a filmben) megrajzolása is erősen hajaz a Steamboat Willie karakterdizájnjára.
Forrás: AnimeAddicts.hu [bezár]
