A nyolcvanas években nem számított kirívó esetnek, ha egy neves metálzenekar egyáltalán nem készített promóciós klipet – az elvakultabb metalisták szemében egyenesen árulásnak számított volna a mainstreammel való kacérkodás. Így fordulhatott elő, hogy a Metallica korai munkásságát egyetlen… [tovább]
A nyolcvanas években nem számított kirívó esetnek, ha egy neves metálzenekar egyáltalán nem készített promóciós klipet – az elvakultabb metalisták szemében egyenesen árulásnak számított volna a mainstreammel való kacérkodás. Így fordulhatott elő, hogy a Metallica korai munkásságát egyetlen videoklip sem örökítette meg, az első 1989-ben készült el, amikor az amerikai együttes már a negyedik lemezén is túl volt.
James Hetfieldék tehát nem siették el a zenetévék meghódítását, viszont rögtön egy klasszikust tettek le az asztalra, a Metallica első Grammy-díját meghozó One-hoz készült videó azóta is etalonnak számít a metálklip műfajában. A fekete-fehérben forgatott videóban a dalt ihlető Johnny háborúba megy (Johnny Got His Gun) című 1971-es háborús filmdráma képeit és hangját is felhasználták, így az eredeti verzióban (mert háromféle változat is készült belőle) egyszerre szólal meg a zene és szűrődnek be a filmből bevágott hangfoszlányok – teljesen kaotikussá, de igencsak kifejezővé téve a klipet. Az igazi áttörést meghozó címnélküli – de The Black Album címen is emlegetett – 1991-es lemeztől kezdve már nem volt kérdés, hogy készüljenek-e videók a kulcsdalokhoz, ráadásul a kereskedelmi sikereknek köszönhetően a One óta elkészített húsz Metallica-klipben a zenekar korlátok nélkül valósíthatta meg ötleteit.
A művésziségre való törekvés többször is tetten érhető a videókban, közülük néhány valóban nívósra sikeredett: ide tartozik a Marianne Faithfull közreműködésével forgatott The Memory Remains, a bűnbeesés témáját feldolgozó szürreális Until It Sleeps (Sam Bayertől), a Turn The Page brutális dokudrámája (Jonas Akerlundtól) vagy a Mission: Impossible 2 filmzenelemezén szereplő I Disappear akcióklipje (a legtöbb Metallica-videót jegyző Wayne Ishamtől), míg a ritkaság kategóriába az S&M című szimfonikus hangszerelésű koncertlemezről való No Leaf Clover klipje, illetve a tengerentúlon szinte egyáltalán nem játszott Mama Said sorolható (ez utóbbi Anton Corbijn munkája, akárcsak a hasonlóan ironikus Hero Of The Day). Nagy kár, hogy a Metallica pályafutásának korai, zeneileg izgalmasabb korszakát nem örökítették meg klipek, mert ezek tehették volna teljessé az így kissé csonka képet mutató kiadványt.
EXTRÁK
Egy interjúrészlet Lars Ulrich dobossal. A One és az Unforgiven klipjének alternatív verziója. A Some Kind Of Monster című dokumentumfilm előzetese. [bezár]
