Mese Rockkal (1991) 72% 19★

Imádtam ezt a rajzfilmet, hogy a rendes, filmbéli kisfiúból egyszerre egy rajzolt kiscica lett, aki mégis azt mondta magára, hogy ő fiú. A kutyát, aki cipőt viselt, mert az jót tett a bütykeinek, az egér, aki senkitől sem félt. Érctorkút, a bukott kakast nem szerettem, de azért mégis jó, ha felkelti a napot. A „Herci bácsi” bagolyunokaöccsét még bírtam nagyon, a dalokat, persze angolul, ahogy a régi VHS-en voltak. (Ezért is volt merőben furcsa, hogy a DVD kiadásban már a dalok is szinkront kaptak. Amikor nézem, mindig átváltok angolra, ha énekre kerül a sor.)

Érdekes, de kiskoromban vagy háromszor láttam ezt a rajzfilmet, de olyan sok minden nem maradt meg belőle. Nagyon tisztán emlékeztem az elejére meg a végére, az Elvis-kinézetű kakasra meg arra, hogy elvarázsolják az élőszereplős gyereket. Meg a para bagolyra, aki a főellenség volt. És igazából azt hittem, hogy ez valami rég elfeledett mese, erre kiderült, hogy Don Bluth műve, és kifejezetten népszerű még ma is, így amikor valahol összefutottam vele, megnéztem. Igazából még mindig egy jó kis film, a története egyszerű, de a világa egész jól megrajzolt, a karakterek pedig valahogy nagyon jól működnek. Elvégre van itt egy kutya, aki meg akar tanulni cipőt kötni, a kis bagoly (a Herceg unokaöccse) pedig roppant szórakoztató, a mindenfélére jó kis eszköze pedig csak továbbfokozza a karaktert. No és persze egy ilyen témához a dalok is teljesen rendben vannak, úgyhogy egy 70 percet igazán megér bárkinek.